Telefon kódolás napjainkban – Adatvédelem, akár a kutyáddal is

Emlékszünk arra az időszakra, amikor a nyomógombos telefonon két gomb, egymás utáni lenyomásával lett elérhető a telefonok funkciói, vagy a máig töretlen népszerűségű Snake?

Jelenleg három opció elérhető az okostelefonjainkon a képernyő feloldására: A PIN-kód használata, a minta létrehozása, valamint a „szerves” feloldás. Ezek közül az első kettő talán a leginkább egyértelmű. Egy, a felhasználó által létrehozott kód, vagy forma rögzül a telefon biztonsági rendszerében, aminek ismeretével lehet csak feloldani a készüléket.

A PIN-kód (Personal Identification Number = személyi azonosító szám) esetében egy négyjegyű kódot kell megadnunk, amit csak mi tudunk (vagy olyan emberek, akikre rábíznánk telefonunkat). Gyakori hiba, hogy a felhasználó a saját, vagy hozzátartozójának születési évét/dátumát adja meg, vagy egyéb, könnyen megjegyezhető variációt választ. Máig ott van a legnépszerűbb kódok közt a 0-0-0-0, az 1-2-3-4, valamint a 1-1-1-1. Az 1-2-3-4 például a felhasználók 10%-ánál volt jellemző egy korábbi felmérés szerint. A biztonsági tanácsadók nem szokták ezeket ajánlani, mivel a kódtörők első körben ezeket próbálják végig a telefonon. Persze, itt nem manuális kódtörésről kell beszélnünk, hiszen sok esetben a harmadik próbálkozás után elkezd letiltani a telefon, amivel akár hosszú időre használhatatlanná tudjuk varázsolni készülékünket.

A PIN-től egyedibb kódrendszer a minta használata, ahol egy 3×3 pöttyből álló felületen kell a pontok érintésével egy mintát rajzolnunk a kijelzőre. Minimum 3 pontból kell állni az adott mintának, amit ismételten csak a felhasználó ismer (jobb esetben). Itt is gyakori a felhasználó nevének kezdőbetűje, vagy az egyszerű minták (egy vonal, kör, L-alak). Ennek gyengepontja az ujjunk által hagyott zsírfolt a kijelzőn, amivel valamilyen szinten visszakövethetővé válik a felhasznált minta. Több próbálkozás volt már az ujj mozgásának levideózására is, ezért többen is óvatosságra intik a felhasználókat, hogy a feloldásnál fedjék el az ujjuk mozgását nyilvános helyeken.

A legmodernebb megoldások már az emberi testhez szorosan kötődnek. Kezdetben megjelentek az ujjlenyomat érzékelők, amelyek a bescannelt mintához hasonlítják a feloldást kezdeményező ujjának mintáit. Mivel ez egyénenként és ujjanként is változó, így ugyanaz a személy, másik ujjával sem tudja felnyitni a telefont. Az évek során változott a technika és különböző gesztusokat is adta hozzá az ujjlenyomat olvasókhoz. A Huaweinél már felhasználták hívásfogadásra, selfie készítésre, valamint az értesítéseink megjelenítéséhez is az olvasó gombot. Mivel a rendszer arra épül, hogy az ujjunk barázdái által készített mintát felismerjék, elgondolkodtunk, hogy mi a helyzet, ha másik élőlénnyel próbálkozunk? Nos, ezt mi is bemutattuk nektek egy korábbi videónkban, Woody segítségével.

A legutóbbi változat a feloldásra a retina scannelése, valamint a FaceID.  Míg az előbbi esetnél a szem „lenyomatát” igyekszik felismerni a rendszer, míg az utóbbinál az arc vonásaiból vonja le a következtetést a telefon, hogy feloldja-e magát, vagy sem. Mind a két rendszer egy előlapi kamerát használ fel, valamint egy infravörös eszközt, amivel érzékelni tudja a számára fontos részeket. Míg a FaceID 30,000 pontból rakja össze az arc térképét, addig a retina scanner az íriszünk mintáját elemzi (ez hasonlóan az ujjlenyomathoz, minden embernél egyedi).  Mi lehet a buktatója ezeknek a technikáknak? Az akciófilmes klisék, ahol fejeket és végtagokat vagdosnak le, a zárak feloldásáért? Nos, ettől talán egyszerűbb a helyzet, ugyanis volt már, hogy fotókkal meg tudták zavarni a rendszereket. Az viszont kétségtelen, hogy egyre ügyesebbek és biztonságosabbak ezek a zárási technikák, mint a jó öreg finn téglafon kétgombos zárómozzanata.

 

Források:

https://mobilarena.hu/hir/nem_is_gondolnad_mi_mindent_tud_egy_okostelefonos.html

https://www.techradar.com/news/face-id-vs-iris-scanner-is-iphone-x-more-secure-than-galaxy-s8

Comments