Kezdőlap / Tesztek / Microsoft Surface Pro Teszt | Tablet luxuskivitelben

Microsoft Surface Pro Teszt | Tablet luxuskivitelben

Mire számíthat az ember egy 2-in-1 géptől? Tulajdonképpen egy notebookra, ami közben elhagyta a billentyűzetét. Teljesítményben ugyanis arra számíthatunk, ami egy office-multimédia notebooktól elvárható, csak egy méretesebb tablet formájában. Mégis mire képes egy ilyen „túinván”, ami egyenesen a Microsoft boszorkánykonyhájából érkezik? A Microsoft Surface Pro tesztből kiderül!

Külső és eszköztár: Tablettás notebook

Prémium érzet. Ennyi, összefoglaltam a külsőt. Az okos eszközök, amik már a külsejükkel meg akarják győzni a potenciális vásárlót, akár egy különleges színhasználattal, akár újszerű formákkal, vagy minőségi anyaghasználattal. A Microsoft Surface Pro esetében a felső kategóriás megjelenés volt a cél. Szemből nézve nincs túltolva a dolog, kicsit talán vastagnak is hathat a káva (nekem valahol a vastag és a „pont elég” közt egyensúlyozik), de a ház további részének a kidolgozásáról süt a minőség. Kellemes tapintású, szép formatervvel, felesleges manírok nélkül kaptuk meg a gépet. A fémes ház hátlapján kihajtható támasz kellően stabilan tartja az eszközt ahhoz, hogy rá merjük bízni ezt a feladatot, noha első pillantásra egy kicsit vékonykának tűnik az elem. A támasztó felületet 160°-ig hajthatjuk ki, így standard monitor/tablet-szerű állásból, rajztábláknak megfelelő szögig dönthetjük a Surface-t. Egy elég masszív zsanért kaptunk, ennek hála nem fog nyekleni-nyaklani az asztalunkon az eszköz.  A fémház nem csak jól néz ki, hanem egy tablethez viszonyítva, valamivel több lehetőséget biztosít. Micro USB helyett egy mini display, valamint egy standard méretű USB 3.0-ást kapunk, valamint egy 3.5-ös jack csatlakozót és microSD kártyaolvasót. Szokatlan kép, amikor a pendriveomat egy tabletbe dugva látom, de ezeknél a pillanatoknál valahogy emlékeztettem magam, hogy egy notebookról készül a teszt, aminek a billentyűzetét egy másik dobozban kell keresni. A gép felső oldalán megvan a power gomb, valamint a hangerőszabályzás, a hajtókákhoz tervezett mélyedés mellett pedig a jobb oldalra megkaptuk a töltő dugaszát. A mágneses csatlakozásnak köszönhetően úgy pattan rá a töltő vége a Surface oldalára, mint diétázó Alien Facehugger, Ripley mellkasára. A kijelző felé, valamint a hátlapra is jutott egy-egy FullHD videó rögzítésére képes kamera, előbbi 5MP-es, míg utóbbi 10MP-s. Ez nagyjából arra elegendő, amennyire egy 12 colos tablettel fotózni akarunk. Az előlapi kamera tökéletesen megfelel a telekommunikációs követelményeknek, a hátlapi pedig megfelelő ahhoz, hogy ha gyorsan valamiről kell egy fotó a gép mellől, akkor felkapjuk a Surface-t, kattintunk egyet, és szevasz-tavasz.

Megnéznél egy videós tesztet is a Microsoft Surface Pro-ról? Ne tartsd vissza a kattintásodat a lejátszás gombtól!


A kijelző egy 12.3 inches, Multi-Touch, 2736 x 1824-es felbontású, 3:2-es képarányú, PixelSense panel. Képminőség, fényerő és színek tekintetében nem lehet panaszunk a Surface-re, a 267 PPI-es pixelsűrűség szám-szerűen a 3:2 képarányú eszközöknél teljesen jó, s ez nem csak a statisztikában jön ki, de a képre nézve is. A klasszikus tabletes „videókat nézegetünk rajta, meg szörfölgetünk a neten” feladatokhoz teljesen megfelelő, de komolyabb grafikai munkákat is nyugodt szívvel végezhetünk rajta. Megfelelő programokkal, rendkívül hasznos társa lehet egy grafikusnak, esetleg képzőművésznek, tervezőnek.

 Teljesítmény: Multimédia-szféra

A Surface, valamint a hozzá hasonló 2in1 gépek esetében egy office/multimédiás vasat szoktak egy tabletbe sűríteni a legtöbb esetben. Ezáltal a technológia, ami egy notebookká varázsolható tabletet hoz el nekünk, jelentős részben vesz részt az árazásban. Az Intel® Core™ i5-7300U-s processzora két maggal dolgozik, 2.60 és 3.50 GHz közötti teljesítményre képes. Ez teljesen vállalható teljesítményt produkál (az előző Surface-hez képest 2.5x-es teljesítményjavulást ígért a Microsoft), s bár játékra nem mondanám a legideálisabbnak, lévén csak az integrált HD Graphics 620-ast használja, így is hozza a multimédiás gépektől elvárt tudást. Kipróbáltam rajta a legutóbbi Lenovo 720S-nél is futtatott 3DMark SkyDiver tesztjét, és a Surface az említett notebookéhoz hasonló eredményt produkált. Nem is ez lenne a legideálisabb eszköz a játékra, de egy Dota 2, Heartstone, vagy alacsonyabb beállításokon a Fortnite, (nagyon bevállalósan egy korábbi FIFA, szintén alacsonyabb beállításon) még azért elfutna rajta. 8GB DDR3L-es memóriával is megáldottak minket, ami a célközönségnek (white collar munkák, designer feladatok – bár utóbbihoz jobb lenne a 16) egész jól lett belőve. Az ehhez szükséges energiaellátást egy 42Wh-s akkumulátor oldja meg, aminek 13 és fél órányi videónézegetési időt jósoltak a Microsoftnál. Nos, ilyen jellegű teszttel nem próbálkoztunk, viszont aktívabb használat mellett a Surface Pro 3 és fél, 4 órányi üzemidőt tudott fixen produkálni. Utazáshoz tehát ideális, hétköznapi használatnál pedig a műszak felét töltőn eltölti majd. A töltési idő, ha már a szó előjött, nagyjából két óra, amíg teljesen feltöltődik a vas energiával.

Kiegészítők: Az ördög a részeltekben lakozik

A Surface Prohoz két féle kiegészítőt sikerült megkapnom, egy Surface Penna-t, valamint az Alcantara billentyűzetet (pont a legérdekesebbnek tűnő Surface Dial maradt ki, amit a képernyőre téve jobbra-balra tudunk forgatni, ezzel például a színtárcsán tudunk gyorsabban keresni, a képeket elforgatni, esetleg videó készítésnél a nyersanyagban tekergethetünk). Kezdjük a tollal, ami az 1776-os modell. Én a fekete változatot kaptam meg, ami egyszerű, de nagyszerű, akárcsak magának a tollnak a formaterve. A kis eszköz alig 20 gramm, és méreteit tekintve megegyezik egy átlagos golyóstollal, mégis bele tudtak szorítani egy érzékelőt, ami 4,096 fokozatú nyomáskülönbséget képes érzékelni, így akár nagyon finom vonalakkal és halvány „ceruzavonásokkal” is operálhatunk. Két gombot kaptunk rá, egyet a kijelölő gombnak (ezt megnyomva címsorokat jelölhetünk ki, rajzolt elemeket foghatunk meg egyben), valamint egy személyre szabható „fő gombot”, ami a standard tollak bekapcsoló gombjának helyén található. Utóbbinál megadhatjuk, hogy a kattintásra előjöjjön a kedvenc szerkesztőprogramunk, office alkalmazás, vagy egy csodaszarvas…na jó, ez talán nem. A Microsoft egy csomó appot felajánl, kezdve az Office-programokat, a Photoshopot, vagy az Artbookot, ahol érdemes kézbe venni a Pent. Előbbinél a jegyzetelést segíti a kis eszköz, megjegyzések-firkák-kiegészítések-kiemelések sorával, a művészibb vénánál pedig az egyedi grafikák létrehozása, kiegészítése, vagy szépítgetése lehet a fő feladata. Nem vagyok pró grafikus, de hétköznapi felhasználóként is tök jól el tudtam szórakozni (egy óvodás kapacitásaival) a Penna által adott lehetőségekkel. A szövegszerkesztőben, a One Noteban, valamint a PowerPointban is remekül használható, így aki éppenséggel nem tudja előcsapni a billentyűzetet, mert olyan helyszínen van, a tollal remekül elláthatja a feladatai nagy részét. Bár kisesszét nem fog vele írni, ha csak egyszerű megjegyzéseket kell felvázolni, arra teljesen tökéletes lesz a Pen.

Azonban, ha mégis egy komolyabb beadandót, vagy jegyzetet kreálna az ember, akkor irány az Alcantara felé (nincs köze Thiago, valamint Rafael Alcantarához, a Bayern München és az Inter Milan labdarúgóihoz). A névválasztás kevésbé prózai, hiszen a billentyűzetet az alcantara nevű, csiszolt bőrhöz hasonló textíliával vonták be, hogy különleges hatása legyen. Ehhez hasonló bevonattal jelent meg egér, valamint fejhallgató is a Microsoft gyártásában, így akár egy komplett szettet össze tudunk belőle állítani. Nálam a sima, szürke változat volt, ami első ránézésre egy szürke melegítőalsót idézett, talán a burgundi dizájn jobban mutatna, de ez meg ízlés kérdése. Egy angol gombkiosztású, membrános eszközről van szó, amivel kapcsolatban elsőre komoly kétségeim voltak. Kialakításából adódóan még egy vékonyabb notebooktól is mélyebben fekszik, így nem voltam benne biztos, hogy kényelmes lesz-e rajta a gépelés…és kérem szépen, kényelmes! Egy kicsit szokni kell a tartást, de teljesen komfortossá válik, a test finom borítása pedig hozzáad ehhez az érzethez. Aki használt már kisméretű notebookot (legyen szó pl. Zenbookról, vagy a Lenovo aprócska Thinkpadjéről), annak nem lesz idegen a billentyűzet mérete és a kissé szűkös elrendezés. Kapunk még egy kissé „tapadós”, de pontos touchpadot is, szóval így teljes mértékben notebookosítani tudjuk a méretes tabletet. Az egész nagyon ügyesen ráment a komfortosságra, hogy egy egyszerű mozgulattal hozzácsapjuk a táblagépünkhöz (ez is úgy vetődik rá, mint éhes ragadozó a prédára) a mágneses porttal. Nem kell driverekkel szöszölni, hiszen ahogy csatlakoztattuk, már használhatjuk is az eszközt…

Összegzés

… és valahol ez volt a cél a komplett eszköz-csomaggal. Egy rendkívül mobilis, prémium cuccot létrehozni, ami a kiegészítőivel nem csak kitűnik a tömegből, de rengeteg lehetőséget is ad a tulajdonosának. Sok-sok felhasználási lehetőségével és a megbízható hardveres háttérrel csak az ára tud vetekedni, ami sok vásárlót eltántoríthat. A helyzet az, hogy annak abszolút megéri majd, aki ki tudja használni és egy kicsit extrábbat akar mutatni a szürke hétköznapokhoz képest: mennyivel egyedibb a saját notebookodon aláíratni egy szerződést, mint egy külön rajztáblán, esetleg old school módon papíron, nem igaz? Persze, ezek a praktikus okok, a grafikai munkák, a hétköznapi jegyzetelés feldobása nem mindenkit fognak majd meg, de azt hiszem a Surface Pro hozta azt, amit összességében vártunk tőle: valami különlegeset.

Comments

Kapcsolat Szikra Balázs

Talán ez is érdekel

SAMSUNG GALAXY A71 TESZT | Jöhet a pörgés?

A SAMSUNG a Galaxy A szériás készülékeit egyértelműen a fiatalabb, pörgős életet élők számára készítette. …