Notebook.hu Blog Notebook, Tablet, 2 az 1-ben, Okostelefon hírek, tesztek
3-6-12-16-18… aprócska jelzések egy játék dobozán, amik arra hivatottak, hogy „határt szabjanak”: meghatározva, hogy adott játékok melyik korcsoport tagjaihoz juthassanak el. Persze, amíg nincs biometrikus azonosítás, vagy bármi, amivel a gépek érdemben felmérhetnék, hogy a játékos tényleg betöltötte az előírt életkort, maximum a szülő lehetne az, aki odafigyelhetne arra, hogy csemetéje mivel játszik… de mi van, ha őt sem érdekli?
A Childcare.co.uk felmérése alapján a megkérdezett szülők 86%-a nem törődik vele, hogy kiskorú gyermeke a korcsoportjának nem megfelelő, akár 18 éven felülieknek ajánlott játékokkal játszik. Ezzel szemben a filmek esetében sokkal szigorúbbak voltak a szülők, ott ugyanis a brit szülők 23%-a nem figyeli „csak”, mire ül be a gyermek, és mindössze 18% engedné meg a 10-14 éves gyereknek, hogy a nagykorúaknak szóló filmet nézni. Bár a filmekre sokkal érzékenyebbek a szülők, a videojátékok agresszivitása már így is régóta téma a közbeszédben.
Videojáték és erőszak: van-e kapcsolat?
Mégis, miért tartanak az emberek videojátékoktól jobban, mint a filmektől? A legtöbben az interakció lehetőségét említik ennél a kérdésnél. A gyermek nem csak látja az erőszakot, de ő maga is erőszaktevővé válik, általában elég intenzív audio-vizuális élmények kíséretében. Érdekes adat a fentiekkel kapcsolatban, hogy a felmérés szerint a szülők 43%-a tapasztalt negatív változást gyermeke viselkedésében, miután az kipróbált egy felnőtteknek szóló videojátékot, valamint 22%-uk szerint a 18-as korhatárú videojátékok miatt megért vagy használ káromkodásokat a gyermeke. A Childcare kérdőíve viszont közel sem tekinthető biztos hivatkozási alapnak. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincs olyan módszertan, ami 100%-osan meg tudná határozni a termék emberekre gyakorolt hatását, hiszen annyi egyéb inger éri az egyént a hétköznapokban, hogy nem lehet csak egy adott programra szűkíteni a mérést. Az Origo nemrég megjelent cikke szerint egy 2015-ös kutatás (ami 24 felmérés eredményeit vette figyelembe) összefüggést talált az erőszakos játékok és az agresszív viselkedés esélyének a növekedése között, azonban az egyesült államokbeli gyerekek és tinédzserek körében a tényező mindössze 0,08 százaléknyi variációt eredményezett. Ez igencsak csekély eredmény, főleg annak tudatában, hogy ez egy igen „vékony lábakon álló” felmérési rendszer.
Vékonyka szűrők
Milyen módon próbálnak tenni az ellen, hogy egy kiskorú a neki megfelelő korhatár besorolással rendelkező játékhoz juthasson hozzá? A fentebb említett jelzéseken belül az eladók odafigyelhetnek arra, hogy a kiskorú ne vásárolhassa meg az adott terméket… azonban az online boltok terjedésével ez a szűrő csak a vásárlások elenyésző részét tudná megakadályozni. További próbálkozásnak tekinthetjük a „kor megadása” felületeket, amikor egy digitális boltnál a rendszer megkérdezi a felhasználó születési dátumát… valljuk be, ez nem túl hatásos, hiszen ha a gyermek hozzá akar jutni a játékhoz, gond nélkül adja ki magát 35 évesnek, január elsejei születési dátummal (komolyan, ott szerintem senki sem szöszöl már a hónap-nap beállítással egy megfelelő évre pörget). Az indoklás egyszerű: ha egy valaki játszik vele, a többi gyerek sem szeretne kimaradni a munkából.
Jogi viták
A kiadók jogi osztályának és a játékfejlesztők szakszervezetének már többször is akadt dolga az agresszív programokat ellenző aktivistákkal. A legismertebb ilyen Jack Thompson, amerikai ügyvéd volt, aki addig merészkedett, hogy a TakeTwo vezérigazgatójának édesanyja is kapott tőle levelet (a GTA-sorozat miatt akadt ki akkor). A legújabb megmozdulást Chris Quinn republikánus szenátortól jön, aki 2013 után újra szeretne elfogadtatni egy törvényt Pennsylvania államban, ami 10 százalékos „bűnadóval” sújtaná az erőszakos videojátékokat. A pénzt mondjuk, jó célra használná: egy tanácsot szeretne létrehozni, ami az iskolai erőszak csökkentésének a kérdésével foglalkozna a digitális világban, például az iskolai lövöldözések megelőzésével.
Ti oda szoktatok figyelni a korhatár besorolásokra?
Források: Childcare.co.uk, IGN Hungary, Origo,
