Notebook.hu Blog Notebook, Tablet, 2 az 1-ben, Okostelefon hírek, tesztek
„Ez drága… az is drága. Ez használhatatlan… az még használhatatlanabb. Ez jobb, mert nem ismerem az egyiket… nem az jobb, mert én nem ismerem másikat. Sosem használtam, de szörnyű… én sem a tiédet, de az borzalmas.” – idézet bármelyik komment mezőből, amiben az Android és iOS felhasználók ütköztetik véleményüket. Tisztelet a kivételnek, de most nézzük, hogy miért alakul villámháborús területté bármelyik komment mező, ha a két tábor összecsap.
Közösségnek tekinthető-e egy olyan embercsoport, aminek tagjai talán sosem találkoztak, mégis a hasonló érdeklődés összekapcsolja őket és adott időszakban koherens egységként működnek? – tehetnénk fel a kérdést egy antropológiai cikkben, de akár ebben a bejegyzésben is! Megfigyelhető ugyanis, hogy az emberek a márka- és szoftverpreferenciájuk szerint csoportokat alkotnak. Ezek után (tudományok közt könnyedén ugrálva), vegyük elő azt az elméletet, hogy a csoportok közt folyamatos a versengés a „csúcs” felé… és még mindig nem távolodtunk el az alap témánktól. A vita ugyanis ez… ki dönt jobban, kié az erősebb és melyik csoport nyer egy jelentéktelen vitát.
Egy jelentéktelen vita, hangos résztvevőkkel?
A PCMag által végzett kutatás arra próbált fényt deríteni, hogy milyen indokok mentén váltanak, vagy választanak a felhasználók a két operációs rendszerek közt. A mostani témánk szempontjából egy érdekes tényező: a megkérdezettek mindössze 19%-ának volt fontos, hogy milyen operációs rendszerrel érkezik a következő telefon. Szóval Ez a hangos 19% az, aki a vitában részt vesz? Valószínűleg még ez sem igaz. A 19%-nak feltehetőleg egy kisebb része, aki meg is nyilvánul a témában. A többiek letudják egy like-al, vagy hangulatjellel a reakciót egy kérdéses posztnál, esetleg tesznek egy tetszésnyilvánítást egy-egy hozzászóláshoz, de igyekeznek kimaradni a feszült helyzetekből.
A marketing is épít rá
Ahogy ezt én, egy átlagos szövegíró és még sokan mások felismerték, úgy a gazdasági elemzők számára is feltűnt ez a kommentháború. Alap szinten ez jó arra, hogy egy adott social media felület nagyobb elérést produkáljon (röviden: minél több az interakció egy bejegyzés alatt, annál többször/jobban jelenik meg a hírfolyamban). Ehhez hasonlítható, amikor maga a gyártó igyekszik a saját követői körét úgy kialakítani, hogy az adott emberek identitásának része legyen egy-egy eszköz tulajdonlása. Ezek után könnyű egy új eszközt a piacra hozni, ha garantált, hogy a vásárlók alapvető igényként érzékelik az eggyel jobb kiadás beszerzését. Ezzel a hozzáállással fenntartható a (pazarló) fogyasztói társadalmi berendezkedés, ami gazdasági stabilitást biztosít a gyártók számára. Az influencer-marketingben sem ismeretlen a dolog: az egyik oldal mellett fixen kiálló véleményvezér (bár biztosan fogják támadni), megnyugvást ad a csordaszellemnek megfelelően viselkedő követői köre számára.
Így írtok ti
A konyha-szociológiai/gazdasági elemzések után jöjjenek nyilvánvaló dolgok: megérkezik egy cikk a Facebook-oldalunkra, az iPhone típushibákról, vagy az iPhone vásárlói szokásokról, majd „vérszagra gyűl az éji vad” alapon jönnek is a kritikusok. Nyugalom, egy „Mit választanál? Samsung vs. Huawei” poszt alá is érkezik az ellentábor. Nézzük csak, milyen sablon-szereplőket láthatunk a kommentmezőkben. Figyelem, a következő szakaszban irónia nyomaira bukkanhattok.
A hozzáértő: Ennek van PRO és CONTRA változata is. Jobb esetben ész érvekkel elmagyarázza, hogy számára miért nem éri meg a telefon (akkuidő, teljesítmény, kamera, etc.). Rosszabb esetben, egy ilyen magyarázat után reflexből inkompetensnek és degeneráltnak kezeli azt, akinek a kritériumok ellenére megfelel az adott eszköz.
Az egyetértők: Ő maga nem fogalmaz meg mély kritikát, de mivel neki is olyan telefonja van, így nyom egy like-ot és odaírja, hogy „tökre igazad van”. Rosszabb esetben, az előzőhöz hasonlóan még odacsap egy-két pejoratív jelzőt az ellentábor tagjainak címezve.
Akinek van egy ismerőse: Itt két változatot figyelhetünk meg, az „egyik barátomnak van és neki is nagyon jó” és az „egyik ismerősömnek is ilyen volt és inkább váltott olyanra, ami nekem van”.
A (nem) szofisztikált: A kommentelő az eszköz metaforájaként a fekália fogalmának obszcén szinonimáját alkalmazza.
Az „elsemolvasta”: A cím elolvasása után úgy érezte, ő nem szorul több információra, de megosztja saját véleményét, ellenvéleményt és az előző magatartásból következő kritikát nem semmisnek véve.
A tüske: Egyszer szól hozzá, majd el is hagyja a harcteret. A válaszokra nem reagál, sokszor csak a gerjesztés a célja. Szinonimaként a „trollt” is használhatjuk.
Tisztelet a kivételnek
Ez a szakasz szóljon az „így is lehetne”-csoport résztvevőiről. A karikírozott kommentelőkkel ellentétben őket jellemzik olyan értékes képességek, mint a „vitakészség”, „az ellenvélemény elfogadása” és a „türelem”. Nem kell erőltetett „píszíségre” gondolni, csak szimplán ismerjük el azokat, akik nem esnek rögtön a másik torkának, ha az nem ért egyet velük. Egy perc néma csenddel adózzunk a hősök előtt, akik nem viselnek köpenyt.
Részünkről a vitával nincs probléma, ha azt a klasszikus értelemben vesszük. A vélemények ütköztetése, személyeskedés és „szint alatti” megnyilvánulások nélkül gyümölcsöző és érdekes párbeszédet szülhet… a trollokat meg ne etessük.
