Az idei Samsung Unpacked, amelyen a legújabb modelljeit mutatja be a Samsung hajlítható kijelzős telefonjainak, nem máshol, mint Szöulban lesz 2023. július 26-án, melyről majd részletesen beszámolunk mi is. A helyszín érdekessége, hogy ez bizony hazai pálya a dél-koreai Samsungnak.

A Samsung hajlítható kijelzővel felszerelt mobiljai, a ZFold széria, amelyek kisebb tabletté nyithatóak, valamint a ZFlip széria, amely kagylótelefonná csukható, immáron 5. éve van piacon, hiszen az 5-ös sorszámmal rendelkezőket fogják bemutatni. Kíváncsiak vagyunk, milyen újdonságot képesek majd bemutatni az aktuális csúcshardver belepréselésén kívül.

Az elmúlt évek során a legnagyobb lépés a ZFold és ZFold 2 között volt, amikor a legelső készülék apró külső kijelzőjét megnövelték a teljes külső felületen. Aztán jött a vízállóság, a pixelek mögé rejtett belső szelfi kamera, majd az S Pen támogatás és természetesen mindig megkapta az aktuális csúcs kamerákat, procit és GPU-t rengeteg memóriával és tárhellyel.

Mi az, amit igazán elvárnánk végre a ZFold 5-től? Az S Pent valahára oldják már meg, hogy a készülékbe kerüljön. Bekerülhetne a zsanérba vagy csak simán a készülék testébe, mint a Note széria, majd az új Samsung csúcskészülékek esetén. Azt azért nagyon életképtelennek tartom, hogy valaki hordozza magával vagy vegyen egy olyan bumszli tokot, amibe belehelyezhető.

Amíg viszont nem tudjuk, hogy mit hoz az 5-ös széria, addig is a notebook.hu webáruházában a Samsung Galaxy ZFold 4 és Samsung Galaxy ZFlip 4 is megvásárolható, érdemes lecsapni rájuk, mert jól összerakott készülékek.

Ha összefutottál már a Redmi Note 9 Pro Max névvel az interneten, ne aggódj, Magyarországon a Redmi Note 9 Pro jelenti azt a készüléket, míg a kínában forgalmazott Redmi Note 9 Pro idehaza Redmi Note 9S néven lesz kapható. Hogy miért ez a kavarás, ne kérdezzétek, ázsiában kicsit máshogy dolgoznak a marketingesek fogaskerekei.

Kicsomagolás, külső megjelenés

A telefon egyszerű fehér dobozban érkezik, tetején a készülék színes fotójával. Kinyitva egy fehér fakk kerül elénk, ami alá a telefont rejtették. A fakkban SIM tű, egy áttetsző szilikon tok és a papírok találhatók. A telefont kiemelve type-C kábel és 33W-os gyorstöltő foglal helyet, fülest a 3,5” jack csatlakozó megléte ellenére sem kapunk.

Az első szembetűnő dolog a telefon mérete (165,75 x 76,68 x 8,8 mm), amit már a Note is előrevetített a nevében, súlya 209 gramm.

Az anyaghasználat egészen jó, s bár a kerete csak műanyag, a telefont elöl-hátul Gorilla Glass 5 védi. A 6,67” lapos IPS kijelző miatt elég nagyra nőtte magát, így mindenképp azoknak javasolt a vásárlása, akik szeretik nagyban fogyasztani a tartalmakat és nem zavarja őket ez a méret. Kapunk gyárilag felhelyezett kijelzővédő fóliát, ami dicsérendő. A szelfi kamera a kijelzőbe vágott lyukban helyezkedik el, viszont ujjlenyomat olvasót nem a kijelzőbe kapunk, hanem a bal oldali bekapcsoló gombba integrálták. Egyébként rettentően jól működik, minden esetben sikerült feloldanom vele a készüléket egy szempillantás alatt.

Három színben érhető el, nálam a trópusi zöld landolt, de kapható gleccser fehér és csillagközi szürkében.

Nézd meg videós tesztünket is a Xiaomi Mi Note 9 Pro-ról!

Hardver

Processzor tekintetében egy Snapdragon 720G-t kapott (2×2.3 GHz Kryo 465 Gold; 6×1.8 GHz Kryo 465 Silver). A GPU pedig a Mi Note 10 sorozat tagjaiban is megtalálható Adreno 618 (700 MHz). 6 GB rendszermemóriát és 64 GB belső tárhelyet pakoltak bele, ez utóbbi pedig akár 512 GB-al bővíthető microSD kártya segítségével.

5020  mAh akkumulátorának köszönhetően 7-8 órás üzemidőre számíthatunk, a 2 napos használatot simán hozza. Töltője 33W teljesítményű és egy óra alatt telepumpálja az akksit. Vezeték nélküli töltést sajnos nem támogatja. Szoftveresen ki-be kapcsolható értesítés jelzőfény is van a telefonban, méghozzá az apró beszélgetési hangszóró rácsa mögött.

Kamerarendszer

A főkamera 64 MP (f/1,89) autofókusszal és 79,8° látószöggel. Utána következik a 8 MP (f/2.2) 119° ultra széles látószögű kamera (torzítás korrekció után 108,3°). Van még egy 5 MP (f/2.2) autofókuszos makró kamera és egy 2 MP-es mélység kamera. Videórögzítés esetén maximum 4K@30fps, vagy 1080@30/60fps. Lassított felvételnél 1080@120fps vagy akár 720@960fps.

A szelfi kamera 16 MP (f/2.48), videót 1080@30fps-re képes, de 720@120fps lassított szelfit is készít igény esetén.

Szoftver

Android 10-zel jelent meg, és jelenleg MIUI 11.0.2 felület található rajta, ami az alkalmazáslistát még nem tudja, de ha 11.0.5 frissítés megérkezik, akkor már elérhető lesz, bár hamarosan a MIUI 12-t is a fedélzeten köszönthetjük. A telefon biztonsági frissítése áprilisi. Van éjszakai mód, a képernyő vezérlés menüpontban bekapcsolhatjuk a gesztusvezérlést. Kapunk FM rádiót és infra távirányítót is.

Adatkommunikáció, szenzorok

Van itt minden: NFC, WiFi ac, BT 5.0, kapcsolóba integrál ujjlenyomat olvasó, GPS, A-GPS, Galileo, GLONASS, Beidou, közelségérzékelő, kijelzőbe integrált fényszenzor, gyorsulásmérő, giroszkóp, iránytű és Infra port, FM rádió. 5G nincs, van viszont 4G Dual SIM VoLTE HD támogatással.

Összegzés

Ez a készülék igazi ár/érték bajnok, hiszen megfelelően erős hardverrel rendelkezik az akadásmentes működéshez és a legújabb játékok is gond nélkül futnak rajta. Szoftveresen is a legfrissebb van a fedélzeten, hiszen Android 10-zel jelent meg és biztosan jön majd rá az Android 11 is. A kamerarendszerére nem lehet panasz, főleg reggeli fotózás esetén. Középkategóriás telefonhoz képest egészen profi, amit kapunk, szó szerint minden egyes forintot megér.

Ha beújítanál egy új Xiaomi Redmi Note 9 Pro-t, akár 0% THM-mel, akkor kattints ide!

Ettől kreatívabb alcímet talán találhattam volna a tesztnek, de az esetek 99.9%-ában ezt a kérdést kaptam meg, amikor valaki meglátta használat közben a nálam lévő Zenbook Pro-t. Az biztos, hogy feltűnő és látványos egy ilyen jellegű megoldás, de az, hogy mit tud emellett a gép és mennyi haszna van ennek a kiegészítésnek, az a tesztünkből kiderül.

Külső | Prémium a középső neve

Felkapott “home office”-ra alkalmas kávézóba, vagy egy elegáns étterembe tervezett megbeszélésre vigyem a gépet? Igazából ebben a kérdésben sokkal inkább dönt majd a felhasználó preferenciája, hiszen a Zenbook Pro minden környezetben megállja a helyét: egyszerre elegáns, de kellőképp divatos. Vékony, kompakt – és ahogy később látni fogjátok, még erős is – ergo tökéletes mobilis munkagép. Legyen szó egy kávézóról, ahová a cikkeket megírni viszed – vagy videókat vagdosni -, vagy egy ötcsillagos helyre, ahol elvárt a minőségi megjelenés, sehonnan sem fog kilógni. A borítás a Zenbookoktól megszokott koncentrikus körben szálcsiszolt fém, egy zseniális mélysötét kék színben. Formavilágát tekintve a Zenbook-szériától megszokott elegáns formavilág, enyhe lekerekítésekkel és remek összeállítási minőséggel. Ahogy már mondtam, rosegold dekorelemek színesítik az eszközt: a branding és az alapegység felső részére került elem is ilyen színben pompázik. A kijelzőelem kidolgozása már a korábbi Zenbookokról és a Zephyrusról is ismerős lehet: a felnyitáskor a hosszított egység megemeli az eszközt, hogy ezzel biztosítson némi extra levegőt a gép szellőzéséhez. A tasztatúra ugyan elég sűrű, de még kényelmesen használható – numpad nincs (majd a touchpadnál lesz elérhető), a kurzormozgató billentyűk kaptak némi kiemelést, ha játszani akarnánk (erről is később). A billentyűzet kapott egy három állású LED-háttérvilágítást, ami esti használathoz tökéletesen alkalmas, a csuklónknak pedig elég hely jut az 5.5 hüvelykes átmérőjű, üvegborítású Screenpad mellett. Méreteit tekintve, egy klasszikus ultrabooknak megfelelően igazán vékony és mobilis: 1.79×32.3×22.5cm-es dimenzióihoz társul egy mindössze 1.6kg-os súly. Ölben, illetve lábon tartva kényelmesen használható, egyedül a nagyobb teljesítmény leadásánál jelentkező melegedés lehet ilyenkor kellemetlen – érdemes tehát asztalon, vagy valamilyen hűtős állomáson használni. A kijelző körüli káva rendkívül vékony, minden oldalról a lehető legjobban igyekeztek lespórolni a keretezést az ASUS tervezői, így a mindössze 5,2 mm-es elemeknek hála a kijelző a felső panel 86%-át fedi le.

Eszköztár | Tényleg egy kijelző a touchpad? :O

Kezdjük a szokásoknak megfelelően a multimédiás eszköztárral: kijelzőnek kaptunk egy fényes felületű, 14 hüvelykes LED háttérvilágítású Full HD, 16:9-es képarányú képernyőt, IPS, nagy betekintési szöggel (178 fok). A tükröződéssel ugyan lehet bajunk a fényes felület miatt – a maximális fényerő beállításokkal azért még elég sokat lehet látni úgy is -, de ideális körülmények közt gyönyörűek a színek, kontrasztos és elég fényes is a kijelző, az ASUS Eye Care rendszernek hála pedig a szemünkbe jutó kék fény mennyisége 30%-al kevesebb, mint egy “átlag” LED-panel esetében. A vékony káváknak köszönhetően nincs semmi, ami elvonná a figyelmünket, és ezzel egy kis optikai csalódást is produkálnak: néha simán “elhittem neki”, hogy nagyobb a kijelző panel, mint valójában. Ez nyilván a filmek, sorozatok és videók nézegetésénél lehet igazán ideális. Kiegészíti a képet a hang, egy ASUS SonicMaster sztereó audio rendszer surround hanggal; intelligens erősítővel, harman/kardon tanúsítvánnyal dolgozik a gépházban, ami notebookhoz mérten nagyon szép tiszta hangot ad és kellő hangerőt is tud biztosítani a hétköznapi felhasználáshoz. A standard portok végigböngészése előtt viszont a kiemelt helyre hozzuk fel a ScreenPad-et: a klasszikus TouchPad helyére ugyanis az ASUS egy érintőkijelzőt épített be. Ahogy már fentebb írtam, egy 5.5 inches üveg borítású, IPS LED-panelről van szó. Az f6-os gombbal tudjuk szabályozni, hogy miként működjön az eszköz, kezdve a standard touchpad módról (ilyenkor a panel lekapcsol és “egyszerű, fekete érintőpadnak” tűnik), át a ScreenPad módon (erről bővebben), egészen a másodlagos kijelző funkcióig. Utóbbinak a hasznosságáról tudnék vitatkozni. Bizonyos helyzetekben hasznos lehet (pl. videószerkesztésnél a nyersanyagokat böngészéséhez nem kell átlépni a programból a mappákba, hanem a másodlagos kijelzőről behúzhatjuk őket), de pl. szövegszerkesztésre, vagy olvasáshoz nem túl jól alkalmazható. Ezt majd mindenki maga eldönti, hogy akarja-e alkalmazni, vagy a ScreenPad módnál, a dedikált alkalmazásokat használja. Ilyenkor igazából egy “gyorselérési panel”-ként is működik a SP, hiszen ide pakolhatjuk a kedvenc alkalmazásaink ikonjait, illetve kimondottan a panelra kialakított appokat használhatunk (naptár, számológép, zenelejátszó). Ezek tipikusan olyan megoldások, amik a komfortos és gyorsabb felhasználást teszik lehetővé. Mint TP, abszolút jól működik, a gesztusvezérlés több ujjas használat mellett is jól muzsikál… igazából le a kalappal a gyártó előtt.

Térjünk akkor rá a standard port és adatkommunikációs kínálatra is. A gép bal és jobb oldalán megtalálhatunk egy  2. generációs USB 3.1 Type C-csatlakozót, egy USB 3.1, egy USB 2.0 és egy HDMI portot, na meg egy COMBO audio jack-csatlakozót is. Lényegében megkaptunk mindent, amire csak szükség lehet, de ha hiányolnánk a felsorolásból az RJ-45-ös Ethernet portot, akkor sem kell sokáig búslakodnunk, hiszen a csomagolás tartalmaz egy USB-s átalakítót ehhez (a bőrtok mellett). Adatkommunikáció terén nem feledkezünk meg természetesen a kétsávos 802.11ac-szabványos WiFi adó- és vevőről, valamint egy 5.0-ás Bluetoothról. 

Érdekelne videós tesztünk is a ASUS Zenbook Pro 14-ről? Tessék!

Teljesítmény | Van ereje

Amellett, hogy különleges extrát pakoltak rá, az ASUS Zenbook Pro képes a teljesítményével is elkápráztatni a közelében levőket. Ebben komoly szerepet vállal az i7-es Intel Core 8565U, Whiskey Lake processzor, a maga 2.0 Ghz-es alap órajelével, amit a Turbo Boost akár 4.1 Ghz-ig tud felpörgetni. A 8 szálon, 4 maggal dolgozó processzor megkapta az Intel minden fontosabb szabványát, kezdve a Hyper Threadinggel, a SpeedShiftel és az Optane-támogatással. Alapvetően a CPU “tartalmaz” egy integrált video vezérlő egységet is egy UHD Graphics 620-as formájában, de a grafikus munka oroszlánrészét nem ez fogja ellátni, hanem a Max-Q kialakítású NVidia Geforce GTX 1050-es. A 14 nm-es kialakítású chipet kevésbé a játékok támogatásához, sokkal inkább a komolyabb grafikai igényű tervező- és szerkesztőprogramok futtatásához alakították ki. Az alap 1050-es modellhez képest 10-15%-kal visszafogottabb így a grafikus teljesítménye, de ezzel együtt a fogyasztása is jóval barátságosabb, akárcsak az U-jelzésű processzornak.

Játékok tekintetében ez azt jelenti, hogy egy FIFA 19-et, vagy a trendibb battle royale és MOBA játékokat így is egészséges FPS számok mellett lehet futtatni magas beállításoknál (a Notebookcheck eredményei szerint), de a komolyabb gépigényű játékok FullHD felbontáson maximum alacsonyabb részletesség mellett lesznek “használhatóak”. A Geekbench mérésein a CPU 5213 és 15379 pontot produkált, míg a Compute teszten 75429 pont lett a végeredmény. Lefuttattam rajta a 3DMark két főbb benchmarkját, a Fire Strike-ot is: amin 5196 pontot futott, a korábbi mérések  30 százalékának legyűrésével. Nagyon a játékokkal nem fárasztottam, egy Subnauticát alacsony beállításokon (egyedül a víz részletessége volt magas) lefuttattam rajta és átlag 84 FPS-t produkált (Min: 57 – Max: 113) vele az ASUS Zenbook Pro. Nem túl jó, de nem is vészes az eredmény, illetve hozzá kell azt is tenni, hogy nem ez volt a rendszer fő célja. Fotókat, videókat szerkeszthetünk rajta… ami 14 colon talán kisebb az ideálisnál, de mobilis munkaállomásnak, vagy egy külső kijelzővel összekötve zseniális és megbízható munkagép lehet fejlesztőknek, grafikusoknak, fotósoknak és videósoknak egyaránt. Kaptunk amúgy még a csomagba 16GB-nyi DDR4-es 2400MHz-es memória egységet, tárhelynek pedig egy 512 GB-os M.2 PCIe SSD-t. Utóbbi előtt le a kalappal, a gyors munkavégzéshez rendkívül ideális és már elegendő mennyiség ahhoz, hogy a komolyabb szerkesztőprogramok ideális bootidő mellett működhessenek. Akku terén egy 4 cellás 70Whr-s beépített akku biztosítja majd az energiaforrást, ami az ultrabookoknak megfelelően egészen hosszú üzemidőt és standby állapotot tud nekünk biztosítani. Ezt a cikket simán megírtam rajta, böngésztem mellette és a tesztprogramokat töltögettem/telepítettem fel úgy, hogy még csak a töltőt a közelbe sem kellett hoznom és az akku sem merült signifikánsabban alacsony szintre. 

Összefoglalás

A tökéletes munkagép. Persze, megkérik az árát egy prémium ultrabooknak, de ebben az esetben kapunk is érte bőven dolgokat: egy olyan hardvert, ami a kreatív munkákhoz tökéletesen megfelel, egy exkluzív megoldást a ScreenPad képében és az ultrabookoktól megszokott mobilitást és prémium érzetet. Az ASUS remekül nyúlt ehhez a szériához és a 14-es méretben ez a notebook kiemelkedik a mezőnyből. 

Megvásárolnád az Asus Zenbook Pro 14–est?

A Dell ugyan anya szervezetként ott van az Alienware háta mögött, azt azonban egy percig sem állíthatjuk, hogy ezzel együtt el is hanyagolná a saját gamer-vonalát. Közel egy éve mutattam be nektek a Dell G3-as és G5-ös aktuális modelljét, most pedig jöjjön utóbbi ráncfelvarrott és felerősített változata, a Dell G5 5590.

Külső | Rácsos ágy

Mi az, ami változott a korábbi G5-öshöz képest? Nos, a külső mindenképpen. A korábbi modellnél ugyan volt egy erős rácsos szellőzőnyílás, de ezt leszámítva még igyekeztek egy kerekebb formavilágot tartani és egyfajta elegáns agressziót belevinni a gép küllemébe. A G5 5590 esetében ezt a fajta eleganciát valahogy sikerült megtartani, de egy sokkal szögletesebb, sokkal élesebb dizájnnal tálalták. A mély fekete borításon kékes-zölden megcsillanó Dell logó hihetetlenül jól fest (ezt már korábban hangsúlyoztam, hogy mennyire jó, ha a gamer gépek hajlandóak szakítani a piros és narancs színekkel) és a gép oldalán futó rácsozás is nagyon el lett találva. Valahogy itt gondoltak arra, hogy a kijelző és az alapegység találkozása is lehetne a dizájn része, így összehajtott állapotban – első ránézésre – még nehéz is megállapítani, hogy melyik bordázatnál fog elválni a nyitáskor az egyik fél a másiktól. A zsanért egy centivel beljebb hozták, hogy a hátoldalon – az ASUS-hoz hasonlóan – egy portoknak szánt panelt tudjanak kiépíteni, így egy fura kis T-elem született, amire rányomtak egy G5-ös logót. Ez a rész egy kicsit kilóg a dizájnból, akárcsak a képernyő felnyitása után a bekapcsoló gomb körüli elem. Az ujjlenyomat olvasós On/off gomb középen kapott helyet, ez oké, de a körülötte lévő részt a Dell tervezői egy fényes fekete műanyag elemmel vették körbe, ami faltól-falig húzódik és… valahogy nem illik az összképbe. Maga az alapegység – ezt leszámítva – korrekt, a billentyűzet alatt van elég hely a kezünknek a gépeléshez, a tasztatúra gombjai közt kellő távolság van a legtöbb esetben (a funkciógombok egy kicsit zsúfoltan vannak), félhomályban pedig – ahogy most ezt a cikket írom – jól jön az egyszínű, fehér LED-háttérvilágítás. Úgy tűnik a Dell azon az állásponton van, hogy nem kell neondiszkó egy ütős gamer géphez. Súlyát és méreteit tekintve egy elég átlagos méretű eszközt kaptunk: a mérlegelésen 2,68 kg-al szerepelt, dimenzióit tekintve pedig 23,7 mm  × 364,3 mm x 273,4 mm-el érkezett meg a teszt asztalunkra. 

Kijelző és eszköztár | Okosan elrendezve

Gondolom nem lepek meg senkit azzal a kijelentéssel, hogy a Dell G5 5590 hozza az abszolút korrekt eredményt a multimédiás fronton. A kijelző egy 15.6 colos, FullHD (1920 x 1080) felbontású, matt, IPS LED-panel. Amit sajnálhatunk ezzel kapcsolatban, hogy csak standard 60Hz-s képfrissítési rátával dolgozik, ami a gamer gépeknél… ha nem is kevés, inkább csak elegendő. Ilyenkor azért jobban örülünk a 120, vagy 144 Hz-nek, szóval ott a fekete pont az ellenőrzőben. A képminőségre, ennek ellenére, nem lehet panaszunk, hiszen az IPS-panelektől megszoktuk már a nagy betekintési szöget, a mutatott képek pedig kellően kontrasztosak, szép színekkel és kellő fényerővel. Hangrendszer terén sem okoz csalódást a G5, hála a Nahimical közösen kidolgozott hangközpontnak, ami a gép 2 hangszórós rendszerével egészen komoly hangzást tud produkálni: sorozatokhoz, filmnézéshez ideális, de játékoknál is – ha épp nem zavartam vele a körülöttem lévőket – gyakran megmaradtam a hangszóróknál, ahelyett hogy fülesre váltottam volna. A magas hangokkal bánik egy kicsit élesebben, de az összkép igy is rendkívül pozitív. 

Pont a G5 előtti tesztben írtam le, hogy mennyire hasznos lehet, ha a főbb csatlakozókat a gép hátsó oldalára teszik. Egy asztalra téve sokkal szebben el lehet vezetni őket és nem zavarják egyik kezünket sem a gép oldalánál. Nos, a Dell G5 5590-nél ismét megdicsérhetem a készítőket, hiszen a hátsó oldalt szépen telipakolták: van itt HDMI, miniDisplay port és RJ45-ös net-dugasz is, valamint a töltő csatlakozása mellett elfért még ide egy USB 3.1-es port is. Utóbbi talán egy net-stick esetében jöhet a legjobban, de igazából bármire használható. A bal oldalra került egy USB 3.0 Type-C csatlakozó, egy USB 3.1-es és a combo-audio jack, a jobb oldalra – ugyanis ezt sem hagyták üresen – ment a harmadik USB 3.1-es és egy 4in1 SD-kártyaolvasó. Portokkal tehát bőven elláttak minket, a csatlakozási pontok közti térköz is elég nagy (egy-egy testesebb házú USB-kulcs miatt ez sem mindegy), szóval le a kalappal a Dell előtt. Adatkapcsolatok terén térjünk ki – a szokásos 802.11 ac Wi-Fi adóvevőre és 5.0-ás  Bluetooth mellett – a Killer E2500 Ethernet-vezérlőre, ami a magas átviteli sebességért felel: mivel napjaink legnépszerűbb játékai az online multiplayer világából kerülnek ki, vagy épp rendelkeznek többjátékos módokkal, a megfelelő netkapcsolatra nem csak a nagy hatósugarú WiFi esetében van szükség, hanem a vezetékes rendszernél is. Na ezt biztosítja majd az E2500… meg reméljük az otthoni szolgáltatód is. Az eszköztár részletezésénél nem maradhat ki természetesen a HD webkamera sem, ami… egy korrekt HD webkamera. A billentyűzetről már esett szó fentebb – és leszámítva a túlzsúfoltságot -, teljesen jól működött, a touchpad pedig enyhén “lötyögős”, de a gesztusvezérlések hibátlanul működnek rajta – a játékokhoz meg feltehetőleg egy “rendes” egeret fogunk használni. 

Érdekelne videós tesztünk is a Dell G5 5590-ről? Tessék!

Teljesítmény | Fényárban úszunk

Még mielőtt a megakadnánk azon, hogy “de hát ebben nem kilencedik generációs Intel-processzor van”… tessék szépen lehiggadni, remek kezekben, remekül dolgozik a nyolcadik gen-es i7-8750H! A tavalyi konstrukciók egyik legjobb ár/értékarányú darabja egy 6-magos, 12-szálas CPU, 2,2 GHz-es alap órajellel, ami Turbo Boost mellett 4,1 GHz-ig emelkedhet. Az L3 cache mérete 9 MB, a fogyasztás pedig 45 watt. Anno az egyszálas feladatokban plusz 20 százalékos, a többszálas feladatok során plusz 50 százalékos teljesítményt kaptunk tőle a hetedik generációs 7700HQ processzorhoz képest… és ez a kraft azóta is kitart és látványos dolgokra képes. A processzor mellé társult egy NVIDIA® GeForce RTX 2060, 6GB-os GDDR5-ös grafikus vezérlő, ami az egyik legjobb dolog, ami mostanában egy gamer notebookkal történhetett. Az előző GPU-generációból mindössze egy, a 1080-as tudja felvenni a versenyt, annak ellenére hogy saját évfolyamában ő a “legkisebb testvér”. A Turing architechtúrára épülő video vezérlő chip FullHD felbontás mellett simán teljesíthetőnek veszi a magas és ultra részletességi szintet a játékoknál, valamint alkalmas a Real-time ray-tracing effektus kezelésére is (erről lesz hamarosan egy blogcikk, hogy mit is takar). Hogy mit takar ez élesben? Nos, ha valaki végigböngészi a notebookcheck weboldalát, akkor a 2060-as oldalán arra bukkanhat, hogy a játékteszteknél ugyanez a konfiguráció (azaz az Intel i7-8750H) bizonyos játékokat 4K felbontáson vitt 40-50 FPS közé, a FullHD-s eredmények pedig általában 100-hoz közelebbi, vagy sok esetben három számjegyűek voltak. Lelkesen belevágtam én is a tesztelésbe és már a Geekbench 4-nél látványos pontszámok jöttek ki, legyen szó a CPU (4541 és 17950), vagy a GPU-s (209091) mérésekről.

A szintetikus tesztjeink során a TimeSpy-on 5655 ponttal végzett, ami a korábbi mérések 51%-ánál jobb (ilyen magas mérésünk, ha jól emlékszem még nem volt), a Fire Strike esetében pedig kétszer megtöröltem a szemem az eredmény láttán. A korábbi mérések 73%-át győzte le ez a kombináció 13496 ponttal! Ilyen a tesztközpontban kb szökőévente van, szóval miután három újszülöttet G5 5590-nek kereszteltettem meg az egyik boltunkban, visszatértem, hogy játékokkal is megfuttassam a notebookot. Nos, kezdtem egy újabb teszttel, ami ugye a Final Fantasy XV benchmarkja. Nos, miután FullHD Standard módban “High” (6673 pont) eredményt ért el (amit korábban egy gép sem a tesztek során), FullHD High módban pedig “Fairly High”-ot produkált (5433 pont), úgy gondoltam ez a gép megérdemli a QHD-s beállítású tesztet is: Standard részletességi beállítások mellett produkált egy Fairly High (5257) eredményt a vas. Csak, hogy egy viszonyítási alapot adjak: korábban ilyen eredményeket még egyik gépünk sem produkált a teszteken. Kiemelkedőek már voltak – mint az ASUS Zephyrusok -, de az eddigi legjobb eredményektől látványos különbségeket produkált (pl. 2-3000 pontos differenciát a 3DMark teszteken) a Dell G5. Attól tehát nem féltem, hogy az Apex Legends különösebben megizzasztja majd (az FPS-számok nem hazudnak: MIN – 94, MAX – 162, ÁTL – 116), de próbára tettem a Shadow of the Tomb Raider rel is, ami 69-es minimumot, 237-es maximumot és 92 FPS-es átlagot produkált. A játékélmény tökéletes, a fent említett párossal dolgozó 8GB DDR4 2400MHz RAM is jól teszi a dolgát – biztosan lesznek, akik hiányolnak még 8 gigányit a csomagból, de szerintem a végeredményen nem látszott meg ennek a hiánya… de oké, elférne -, akárcsak a 128 GB M.2 SSD és az 1 TB 5400 rpm HDD meghajtó. Az előbbi lehetne nagyobb, pláne hogy a Windows programjai és egy-két program, ami ragaszkodik a Windows-os meghajtóhoz elég hamar teli rakják már a 128-at. Energiaforrásként kaptunk egy egészen korrekt – értsd, gamer gépekhez mérve nem dobja el 1 óra alatt a töltést – kapacitású, 4 cellás 60 wattórás beépített akkut. Játék közben továbbra is érdemes a konnektor közelében sátrat verni, de haladgatunk a gamer-fronton is használható akkuk világa felé.

Összefoglalás

A minőségnek ára van, ez tény… de amikor tényleg megkapod az áll-leejtést a pénzedért cserébe, akkor sokkal nyugodtabban dőlsz hátra. A Dell G5 5590 a legerősebb notebook, amit eddig teszteltem, ehhez nem fér kétség. Mindenben a legjobb volt, mindenben a legmagasabb pontszámot érte el és aki képes rááldozni egy minőségi gamer élményre… annak perpill nem tudnék jobb ár/érték arányú notebookot mondani ezen a szinten.

Érdekelne a Dell G5 5590? Szerezd be a webshopunkból!

Folyamatosan hasonlítgatunk. Folyamatosan keresünk valamit, ami kihívója lehet AZ ultrabooknak. Folyamatosan vannak kihívók, akiket mégsem tekintünk az alfának, pedig operációs rendszer tekintetében teljesen más „kategóriát” képviselnek. Vajon a Huawei Matebook X a Windows berkeken belül fel tud jutni a csúcsra… esetleg le tudja szüretelni az almát?

Külső | Csillagos ötös

Ha ultrabook, akkor prémium megjelenés. Ez alapvetés, hiszen az ember fia/lánya, ha befizet egy nagy teljesítményű office/multimédiás/mindenes gépre, akkor már magától érthetődőnek tűnik, hogy a notebook megjelenésével kapcsolatban is vannak elvárásai. A Huawei a kategória alapvetéseiből alkotta meg a Matebook X Pro megjelenését: elegáns vonalvezetés formás élekkel, öt csillagos anyaghasználat és vékony – de „izomerővel” teli – test. A 304x217x14.6 mm-es dimenzióival és alig 1.3 kilogrammos súlyával egy rendkívül kompakt eszközről beszélünk, ami az egész napos hurcolás során sem fogja húzni a vállunkat. A galaktikus szürke színű fém borítás az üzleti életben való felhasználáshoz hibátlan, a logó kellően feltűnő, de nem túl tolakodó (vajon volt valaki a tervezők közt, aki akart mögé LED-világítást tenni? Szerintem, tuti.). Kinyitva egy nagyon szépen megtervezett „arculat” jön velünk szembe a  FullView kijelző-elemmel és az – elég rendesen kihasznált – alapegységgel. A billentyűk kellően nagyok és jó rajtuk gépelni, na meg az sem utolsó tényező, hogy magyar nyelvű kiosztással kaptuk meg őket.

A NumPad-et el kell, hogy engedjük, ahogy a nyílbillentyűk feletti szakaszból is csak a PrtSc, az Insert és a Delete kapott helyet (előbbi kettő egy-egy funkcióbillentyűvel „házasítva” érhető el). Itt térjünk ki még egy gombra, amit az eszköztárnál is fogunk emlegetni: van egy webkamera gomb, amire ha rányomunk, egy kis kamera bújik elő, R2-D2-t idézve (megvan a jelenet, amikor a Dagobah mocsarában elsüllyedve, csak egy kis periszkópos „kukkoló elem” jön elő füstből? Nekem teljesen ilyen flashem volt tőle.). Két oldalára egy-egy hangszóró kíséri a tasztatúrát, felülre pedig az ujjlenyomat olvasós bekapcsoló gomb került. A billentyűk alatt az érintőpad helyezkedik, ami egész nagydarabra sikerült, kényelmes a kezelése és a gesztusvezérlést tökéletesen használhatjuk rajta.

Eszköztár | Kompaktságra tervezve

Az eszköztár vesézgetését a szokásoknak megfelelően a multimédiás eszköztárral kezdjük. Kijelző terén kaptunk egy 13.9 colos, 3K (pontosabban 3000 x 2000) felbontású, fényes felületű Multi-Touch LTPS LED-panelt. A FullView kijelző, amit a Huawei prezentál nekünk, 91%-os kijelző-test arányú, azaz szinte nincs is káva, ami elvinné a szemünket. A 450 nittes fényerő kellően erős, jól olvasható még a naposabb körülmények közt is, a 178 fokos betekintési szögnek köszönhetően pedig bárhonnan nézve jól látható a képe. Ami még extra a kijelzővel kapcsolatban, hogy egy 10 pontos érintőfelületet kaptunk. Profin, hibátlanul működik és remek kiegészítője az ultrabooknak. Maga a zsanér nem teszi lehetővé, hogy 180 fokban kihajtsuk és tabletként használjuk. A hangrendszer mellett sem érdemes csak úgy elmenni: arról már ugye volt szó, hogy a billentyűzet két oldalán „megkerülhetetlenül” a szemünk elé kerül a hangszóró-rendszer (egy része), amit még kiegészít a Dolby Atmos hangrendszer, ami brutálisan jó hangzásvilágot biztosít a videó- és hanganyagoknak.

Érdekelne videós tesztünk is a Huawei Matebook X Pro-ról? Tessék!

Nagyon komolyan odatette multimédiás fronton magát a Huawei, de az adatkommunikációs eszköztárral sem finomkodtak. Alapjáraton kaptunk 1 darab USB 3.0-ást és 2 darab USB Type-C 3.0-ás portot, valamint egy 3,5-es jack dugaszt. Ez nem lenne sok – sőt páran bele is kötnének -, ha nem lett volna észnél a Huawei és nem csatolt volna rögtön egy HUB-ot a Matebook X Pro-hoz. Az eszköz az USB Type-C csatlakozóra kötve biztosít nekünk VGA, HDMI és egy USB 3.0-ás nyílást (na meg, a „ha már elvettem, vissza is adom” elven egy Type-C csatlakozási lehetőséget). A vezeték nélküli adatkapcsolat terén nem maradhat ki a szokásos páros: a 4.1-es Bluetooth és a 802.11ac szabványú WiFi adó-vevő. Érdemes szóba hozni a Huawei Share rendszert, ami a PC Manager asszisztens programon keresztül lehetővé teszi a Huawei eszközeink közti fájlküldést (ez nem minden Huawei eszközzel működik, nekünk az épp kéznél levő Huawei P30 lite-al bejött). Esett már szó a bekapcs-gombról, ami ujjlenyomat olvasót kapott, így aki a telefonján megbízik ezekben a rendszerekben, az ezután már a notebookjánál is alkalmazhatja. Essen még szó a billentyűzetből előugró webkameráról is: alap HD-felbontású felvételre képes, erősen toka irányból indítva. Igen, a kamera elhelyezése hasonlóan megosztó téma, mint egy korábbi Lenovo bemutatónknál. Amíg előttünk van a notebook az asztalon, akkor még talán rendben van, de ölből használva már inkább az állunkat vadássza a gép, s nem a bájos mosolyunkat.

Teljesítmény | Ultrabook

Az ultrabookok esetén csak egy dolog, hogy valami „szép és extra megoldásai vannak”, ha teljesítmény terén karcsú, amit mutat… mert hát mit ér egy Ferrari, ha egy fűnyírómotor hajtja? A Huawei Matebook X Pro esetében ettől nem kell tartanunk, hiszen az Intel Core i7-8550U processzor és a NVIDIA GeForce MX150 grafikus vezérlő bőven teszi majd a dolgát, ha videó, vagy grafikus munkákat szeretnénk ellátni, esetleg egy erős mobil munkaállomást szeretnénk fenntartani. Ennyire ne haladjunk előre, nézzük meg az alap tudnivalókat: a 8550U processzor az Intel 8. generációjából szabadult – ahogy neve is árulkodik -, valamint alacsony fogyasztás mellett biztosít kellő teljesítményt. Mennyit is? Fogyasztása 15 és 25W között van, míg kapacitása az 1.8 GHz-s alaptól egészen 4 GHz-.ig szökhet fel a TurboBoost rendszernek köszönhetően. A 4 magon, 8 szálon dolgozó, 2017 harmadik negyedévében debütáló rendszerchip 14 nm-es technológiával készült és támogatja az Intel kiemelt technológiáit, mint a Hyper Threading, SpeedShift, VT-x, valamint az Optane-memóriák használatát az arra alkalmas eszközben. Grafikus vezérlője egy Intel® UHD Graphics 620-as alapjáraton, de a Matebook X Pro-ba a komolyabb helyzetekben a fent emlegetett 2 GB-os GDDR5-ös GeForce MX150-as lép a helyére. Ez körülbelül 2,5x-es gyorsulást jelent az alap GPU-hoz képest a képszerkesztőknél, négyszerest a vágó programoknál. Ahol nem mutat különösebben komoly eredményeket a notebook, az a játékok színtere: a Benchmarkokon is hamar kiderült, hogy ez nem a csúcs játékok futtatására alkalmas pakk, így inkább a DOTA 2, LoL, vagy más kisebb gépigényű online/offline játékokkal érdemes próbálkoznunk.

A CloudGate-en a 8882 pontot produkált a rendszer (ami igazából a „standard notebookok” kategóriába sorolta), a Geekbench v4-en pedig 3674 és 9687 pontokat hozott a CPU, 40423-at pedig az OpenCL mérés. Hogy kézzelfoghatóbbá tegyük: a játékok terén erős áldozatokat kell hoznunk, ellenben a kreatív munkákat végzők megtalálják majd a számításaikat a Huawei Matebook X Pro-ban, ahogy a standard multimédiás és office fronton is tökéletesen ellátja majd a rábízott feladatokat.  A teljesítmény blokkból természetesen nem maradhatnak ki olyan információk, mint a RAM és a tárhely mennyisége: a notebook egy 512 GB PCIe SSD-t kapott, valamint 16GB 2133MHz-os LPDDR3-as RAM-ot. Utóbbi különösen jól fog jönni a kép- és videó szerkesztő programoknál, előbbi pedig gyors bootidőt garantál. Extra tárhelyre biztosan lesz igényünk a 512 GB mellett, ha nagyobb mennyiségű RAW képpel rendelkezünk, vagy videó-anyagokkal, így érdemes majd mellette beszerezni egy külső adattárolót. A Ferrarink mit sem ér természetesen üzemanyag nélkül, amit itt egy 57 Wh-s Lithium-Polymer akku biztosít. Ez a Huawei mérnökei szerint teljes feltöltöttség esetén akár 12 órányi videólejátszást tesz lehetővé és egy 65 W-s töltővel a csomagban érkezik.

Összefoglalás

Ultrabooknak kiváló a Matebook X Pro. Aminek szánta a Huawei és amit vár tőle a piac, azt teljesíti: erő, elegancia és hosszú üzemidő elegyét kaptuk meg, így nem igazán lehet rossz szavunk a Huawei első komolyabb notebookos dobását illetően. Az első lépés szép volt, de a preferenciák miatt tudjuk jól, hogy a teljes szüretelés lehetetlen… de a kínai virág legalább annyira szép lehet az asztalunkon, mint egy finom alma.

Amennyiben megtetszett, webshopunkban megtalálhatod a Huawei Matebook X Pro-t

Egy csúcstelefon tesztelése után visszazuhanni a valóságba, elég kellemetlen tud lenni. A saját telefonodat már nem látod a réginek, vágyod a sebességet, vagy a csúcs kamera minőséget… nos, hál’égnek itt jött be a képletbe az ASUS Zenfone Max Pro M2, tesztünkből pedig kiderül, hogy miért tompította remekül a metaforikus puffanást.

Külső és eszköztár

Lehet-e a műanyag borítás stílusos? Természetesen igen, ha az jól van megcsinálva. Az ASUS ugyan nem vállalta magát túl a Zenfone Max Pro M2-vel (későbbiekben csak Zenfone M2) dizájn terén, de amit egy Huawei P20 kaszniból ki lehetett hozni, azt szerintem kihozták. Nem, az előző nem elírás, nekem kísértetiesen hasonlít rá a telefon. A ház kidolgozása korrekt, elegáns díszcsíkok az ujjlenyomat olvasó és a kamera-lencsék körül. Utóbbit enyhén kiemelték a hátlapból, attól viszont nem kell tartanunk, hogy karcolódna az elem, mivel már az indulástól kapunk a dobozba egy áttetsző szilikon tokot, amivel meg tudjuk védeni a kicsikét. Egy kicsit vaskos, de számomra teljesen kellemes méretű telefonról van szó (157.9 x 75.5 x 8.5 mm), első fogásra kicsit súlyosabbnak hat a maga 175 grammjával. Elől Gorilla Glass 6-os üveg védi, kozmikus titán színűre (ki találta ki a nevet?) festett műanyag hátlappal és alumínium kerettel. A kijelző 6.3 inches, FullHD+ (2280 x 1080) felbontású, Multi-Touch LED panel, ami 450 nit-es fényerejű, 403 ppi pixelsűrűségű és 82.0%-os képernyő-ház arányban fedi az elülső oldalt. A képminőség szép, bár a betekintési szögek nem a legnagyobbak, így oldalról nézve már érzékelhető már színtorzulás. Az kijelző felső részén egy közepes méretű notch talált magának helyet, rajta egy LED villanóval és az előlapi kamerával. A telefon keretén balról indulva találhatunk egy dual SIM-tálcát, amibe a nanoSIM-felületeken felül még 512 GB-nyi microSD-s bővítést tehetünk, túl oldalon a hangerő és a lock gombokat, alul pedig a „szokásos” eszköztárat: a hangszórót, 3,5-es combo audio jack és microUSB csatlakozót (ez mondjuk több csúnya mínusz pont, hogy nem USB Type-C dugaszt kaptunk… ejnye). A hangszóróról sok extrát nem lehet elárulni, árkategóriáján belül tisztességesen, jól szól és a csengés hangja is elég erős (érkezett már ilyen kérdés, ezért emelném ezt csak ki). Adatkommunikáció terén egy 5.0-s Bluetooth, na meg egy egycsatornás, 802.11b/g/n típusú modem dolgozik az ASUS Zenfone Max Pro M2-ben, ahogy az NFC, GPS, giroszkóp és gyorsulásmérő. A biztonsági felelős ujjlenyomat olvasó megtalálható a hátoldalon, de aki az arcfelismerésért rajong, az is örülhet, mert van ilyen opció.

Érdekelne videós tesztünk is az ASUS Zenfone Max Pro M2-ről? Tessék!

Teljesítmény

Az ASUS az alibizésnek tűnő, végtelen hosszúságú névválasztás ellenére is (aki ennyire sulykolja, hogy Max, meg Pro a telefonja, az nem gyanús?) jó teljesítményt tud nyújtani. Snapdragon 660-as processzor lapul a házban, amely négy 1,95 és négy 1,85 GHz-es Kryo 260 magjával és Adreno 512-es grafikus gyorsítójával a teljesítményteszteken korrekt eredményeket ért el (korábbi mérések nagyjából 32-40%-át – teszttől függően – múlta felül). A lent látható AnTuTu, 3DMark és Geekbench mellett a játékok is stabilan futottak rajta, ahol lehetett ott természetesen igényelte az alacsonyabb grafikai beállításokat, míg a kisebb „gépigényű” játékoknál röccenésmentes volt a produkció. A FIFA Mobile és az Alto minden esetre komolyabb gondok nélkül elfutott rajta, így a legnépszerűbb sportjáték rajongói már megnyugodhatnak. Az ASUS egy sűrű mezőnybe dobta bele a Zenfone Max Pro M2-t, amiben az előbb emlegetett processzor és a 6GB memória, 64GB belső tárhelyes hármasa elegendő is lehet… a hátrányt igazából a márka alulreprezentáltsága fogja jelenteni. Hasonló árkategóriájú, vagy teljesítményű telefonok közt a Huawei, a Samsung, vagy a Xiaomi már előrébb jár ismertségben, mint az ASUS. Ugyan itt, most olvashattok róla, de az ASUS-nak még mindig nem sikerült előrébb keverednie ebben a rangsorban. Az, hogy jó telefonokat, korrekt áron, már adott… sokkal inkább a népszerűségi listán kellene előrébb keveredniük. Jól és megbízhatóan működik az M2, az Android 8.1 többnyire akadásoktól mentesen futott és a játékok terén is tisztesen helytállt (ahol van beállítási lehetőség, ott érdemes a közepes szintet kiválasztani a képminőségnél).

Ami különösen széppé teszi ezt a stabilitást, az a rendkívül hosszú üzemidő. Két-három napot simán visel, átlagos felhasználás mellett az M2, hála az 5000 mAh-s akkumulátorának. Egy nap alatt lemeríteni elég melós, ugyanis 20 óra folyamatos netezést, vagy 18 óra videó-nézegetést ugyanis biztosítani tud ez az erőforrás, aminek csak egy negatívuma van: 3 és fél óra a töltési idő, quick charge alapú töltést ugyanis nem kaptunk hozzá.

TESZTEK
AnTuTu Benchmark
– 129785 pont
3D Mark
– Sling Shot Extreme – Open GL: 1225 pont
– Sling Shot Extreme – Vulkan: 1166 pont
Geekbench 4
– Single Core: 1472 pont
– Multi Core: 5417

Kamera

Nézzük szépen, sorban, hogy mit is tud a neveket halmozó Zenfone a fotózás terén. Az előlapra került egy 13 MP-es lencse, f2.0-ás rekeszértékkel Softlight LED-es villanóval, ami képes 1080p 30fps-es videó felvétel készítésére. Korrekt képeket készít, éjszaka határozottan hasznos a LED-villanó, egyedül a szoftveres blur bukdácsol (a fülemet hajlamos volt elmosni, ahogy a szemüveg széleit is). A hátlapra egy dupla kamera rendszer jár: egy 12 megapixeles lencse Sony IMX486 szenzorral, f/1,8-as apertúrával és PD-autofókusszal, valamint egy 5 megapixeles segédkamera, mélységérzékelővel. Természetesen itt is van AI funkció, ami ügyes, de elég alap változat: 13 különböző témát ismer fel, köztük a kutya-macska-egér kombót, a naplementét és a színpadot is. Dinamikatartomány nappal korrekt, de nem kiemelkedő, ahogy a zajmentesítés és az utólagos élesítés is „oké”-t produkál. Elérhető a HDR-funkció is, ami nappal, erősebb fényeknél egy kicsit talán túl is tolja a dolgot, de tud cserébe rendkívül szép eredményeket is produkálni. Este felemás a helyzet, a jobban megvilágított részek kellőképp részletesek, de a sötét részeknél összemosódnak és életlenednek a kép elemei. Ennek ellenére az egyik kedvenc képemet naplementekor lőttem vele, ahol már nehezebbek voltak a fényviszonyok… de a villamosos urban kompozíciót így is jól megoldotta. Videós fronton 4K-ra nem kapunk stabilizálást, ellenben korrekt képminőséget és részletességet igen, míg 1080p-ben már van stabilizálás, de csökken a látószög és a minőség sem annyira ütős. Pozitívum viszont a fókusz gyorsasága, ami rendkívül jó részidőkkel reagálta le a témaváltozásokat. A felvett hang rendben van, a középkategóriában teljesen jó minőséget hoz.

Szeretnéd megnézni milyen fotókat készítettünk a telefonnal? Nézd meg az ASUS Zenfone Max Pro M2 Tesztgalériánkban!

Összefoglalás

Az ASUS Zenfone Max Pro M2 egy furcsa telefon. Annak ellenére szerettem használni, hogy több gyermekbetegsége is volt, kezdve a közepesebb kamera-rendszerrel, át a microUSB porton, az átlagosabb minőségű kijelzőig. Az egészet ellensúlyozta az, hogy egy teljesítmény és akkuidő centrikusabb felhasználásnál mennyire megbízható volt az egész, hála a középkategóriában népszerű Snapdragon 660-asnak, a méretes RAM/tárhely kombónak és az 5000 mAh-s aksinak. Furcsa hibrid, aminek kaotikusra sikeredett névválasztása talán megfelelően is jellemzi a telefont: van benne valami furcsa, de valami szeretni való is.

Amennyiben megtetszett, webshopunkban megtalálhatod az ASUS Zenfone Max Pro M2 –et.

Nagyon sokáig be voltam oltva a Lenovók ellen. Annak ellenére, hogy stabilan jó teljesítményt nyújtanak és összeállítási minőségben sem lehetett igazán beléjük kötni, valahogy az egész brand távol állt tőlem… aztán most jött a Lenovo Ideapad 530S és a bennem rejtőző sznob laptop-esztéta is végre megnyugodhatott.

Külső | Ez hiányzott már nekem

Essünk is neki a külsőségeknek, hiszen a kartondobozból előbújó notebooktest annyira letisztult és menő lett, hogy egy svéd bútorszalonban tuti díszlet lenne belőle. A szálcsiszolt alumínium kaszni gyönyörű fekete és a Lenovo branding jelentéktelenül kicsinek tűnik rajta (kicsit olyan, mint amikor a farmerek zsebébe egy kis címkére varrják oda a márkajelet). Remek megoldás, annyi negatívummal, hogy a szín és alapanyag miatt a tisztántartással lesznek gondok: az ujjlenyomatok hada és a koszolódás nagy ellenség lesz az Ideapad 530S-nek. Az Ideapad 530S dimenzióit tekintve egy klasszikus 15.6 inches kijelzős notebooknak felel meg: a 16,4 mm-es vastagsága korrekt, ahogy a 323,4 mm x 226 mm-es oldalak is. Így az átlag oldaltáskák tökéletesen megfelelnek majd neki, a 1,49 kg-os kezdő súlyával amúgy erőfeszítés nélkül hordozható. A krómosan csillogó dekorációs csíkok az alapegység peremén, a touchpad, a power button és az ujjlenyomat olvasó körül elegánsan mutatnak. A billentyűzet és az érintőfelületek a gépházhoz képest egy „műanyagosabb” szürke színt kaptak, a tasztatúrán fehér feliratokkal és mögötte fehér LED-háttérvilágítással (két fényerőszinttel). A touchpad kellően nagy a gesztusvezérléshez, bár működésre egy kicsit fura (erről lejjebb). Vékony keretes kijelző néz vissza ránk, ha feljebb téved a tekintetünk: 5,75 mm-es, egyszerű műanyag káva, ami nem lóg ki az összképből, a vastagabb alsó szegély ellenére sem, amit most sikerült kevésbé ormótlanná tenni, a korábbi próbálkozásokhoz képest. Fejére fordítva a notebookot, fényes kis csavarfejek jelzik, hogy hol bontható le a burkolat, amin széles hűtőrács és egy hangszóró-páros található. Óriási pluszpont tehát a Lenovo neve mellett, hogy egyre „prémiumabb” hatást igyekeztek elérni az 530S-el.

Kijelző és eszközök | 180 fokos fordulat

Lássuk az Idepad 530S eszköztárát: az alap portokat továbbra is jobb- és balszélen találhatjuk, kezdve a 3.5-es jack porttal, át a HDMI-n, a két darab USB 3.0-án egészen az USB Type-C-ig. Van még 4in1 SD-kártyaolvasó is és egy webcamera is, a káva felső részén. Ne feledkezzünk meg a 802.11ac-szabányos WiFi és Bluetooth 4.1-es adóvevőkről sem, ők is a házban vannak.  Kaptunk ugye egy ujjlenyomat olvasót is, hogy még biztonságosabbá tudjuk tenni a gép használatát (ehhez ugye szükség van a Windows Hello alkalmazás beállításához)… bár azt továbbra sem értem, hogy miért ne lehetett volna ezt a bekapcsoló gombba építeni és olyan furán is lett elhelyezve. Pontosságra nem lehet panasz, feltehetőleg egyre gyakoribb eleme lesz a notebookoknak ez is (inkább az üzleti szférának szánt eszközöknél).

Érdekelne videós tesztünk is a Lenovo Ideapad 530S -ről? Tessék!

Természetesen nem hagyhatjuk ki a multimédiás elemek górcső alá vételét sem. A Dolby Audio technológiával optimalizált Harman hangszórók remekül teszik a dolgukat, kellő hangerőt biztosítanak a hétköznapi használathoz és a filmek/videók élvezetéhez. Persze, nem lenne mit élvezni, ha nem lenne egy 15.6 inches, FullHD felbontású, matt, IPS LED-paneles kijelzőnk. A széles betekintésű szögű kijelző a vékonyka kávával remek párosítás, utóbbi nem vonja el a figyelmet az előbbi által produkált remek teljesítményről. A kijelző elemhez még érdemes hozzátenni, hogy egy 180°-ban kihajtható darabról van szó, így aki számára fontos, hogy „kiterítve” is használni tudja notebookját, most megnyugodhat. A zsanér kellően stabil, erős kialakítást kapott, így attól sem kell félni, hogy évek után nyeklene-nyaklana majd a gép a túl sok használattól.

Teljesítmény | Nagyon office, de nem túl játékos

Office notebook. Ezzel a mondattal a fejemben vágtam neki a teszteknek, s rövid összefoglalásként is csak ennyit mondanék róla. Hosszabban részletezve, egy Intel Core i5-8250U Processzor munkásságának eredményét láthatjuk a csinos kijelzőn. A Kaby Lake R processzor négy maggal, 8 szálon dolgozik, az U-jelzésnek megfelelően az energiatakarékosság jegyében. A 8250U alap órajele 1.6 GHz, ami a Intel TurboBoostnak köszönhetően 3.40 GHz-ig is fel tud menni. A csomag tartalma még 6 MB SmartCache is, a Speed Shift és HyperThreading technológiák, valamint az Optane-támogatás. A processzor dedikált videóvezérlője egy Intel UHD Graphics 620-as, amit felvált az adott feladatoknál egy NVIDIA MX 150-es grafikus chip. Játékok terén nem kell óriási megfejtést várni a Lenovo Ideapad 530S-től, ahogy az már a fenti eszköztárból sejthető is volt. A Benchmarkokon tisztesen hozta azokat az eredményeket, amiket egy office notebooktól elvártunk volna: A Geekbench 4-esen a CPU teszt 3804 és 10882 pontokat produkált (előbbiben a Surface Book 2 teljesítményét is megelőzi), az OpenCL tesztre pedig 32819 pontot kapott. A grafikus teljesítményt jobban igénybevevő 3DMark és Final Fantasy XV Bench már érezhetően soknak bizonyult számára. Előbbi teszten, azon belül is a CloudGate-SkyDiver pároson még úgy, ahogy átvergődte magát: a CG-s 11346 pontjával a korábbi mérések 43%-ától volt jobb, míg a SkyDiveren a 7582 ponttal, 22% ez a mutató. A Final Fantasy XV (egy open world játék, szemkápráztató grafikai megoldásokkal) tesztprogramja viszont már tényleg aljas húzás volt: Full HD Lite és HD Standard beállításon sem hozott olyan pontszámot, ami legalább a „szódával még oké” kategóriára elég lett volna. Azt jelentené, hogy nem jó ez a gép? Butaság ezt állítani, szimplán csak nem játékra termett. A hétköznapi igényeknek tökéletesen megfelel és egy-két kisebb grafikai igényű játékkal (retróbb vonal, vagy a 2010-es évek első éveiből) még elbír ő is. A Lenovo kommunikációjában benne van a kreatív munkákhoz való használat is: nos az alap képszerkesztések Photoshopban, esetleg a Lightroom még rendben vannak, a videózás (After Effects, Premiere Pro) viszont már egy komolyabb effektezésnél rágós falatnak bizonyulnának az Idepad 530S-nek.

MÉRÉSEK

3D Mark Benchmark:
CloudGate: – 11 346
https://www.3dmark.com/3dm/33581714
SkyDiver: – 7 582
https://www.3dmark.com/3dm/33581923

Final Fantasy XV Benchmark
FHD Lite: 1753 pont
HD Standard: 1833 pont

Geekbench 4: 
Open CL: 32819 –
https://browser.geekbench.com/v4/compute/3657428
CPU: 3804/10882 –
https://browser.geekbench.com/v4/cpu/12038197

Használat közben még feltűnt a nagyobb terhelés alatti melegedés a monitor tövében, illetve a bal oldali régióban (a töltő portnál). Tárhely tekintetében felemás a helyzet: van egy szuper SSD-nk, ami viszont 256GB-os. Ez alaphangon egy office notebooknak megfelelő, bár én 512 GB körül szeretem a kezdő mennyiséget meghatározni… ezt mindenki döntse el, hogy elegendő-e neki, vagy sem. Memória fronton tisztes a helyzet, amire használjuk, arra teljesen megfelel a 4GB DDR4-es, 2400MHz teljesítményű RAM. Ami igazán szimpatikussá teszi az IdeaPadot az az akkukapacitás és a gyorstöltés lehetősége. A 4 cellás 45Whr beépített áramforrás 8 óra üzemidőt ígér (ez függ természetesen attól, hogy milyen programokat használunk, mennyit van készenléti állapotban a gép, mosdó-szünetek mennyisége stb.). A gyorstöltőnek hála kikapcsolt állapotú töltésnél már 15 percre is elég a hálózatba csatlakoztatni, hogy akár 2 órányi akkukapacitást nyerjünk. A felgyorsult világtól ezért óriási pacsit kap a Lenovo.

Összefoglalás

A Lenovo Ideapad 530S egy keményvonalas office notebbok, a kategória minden pro és kontrájával. Korrekt üzemidő gyors töltővel, az office-szférához elegendő teljesítmény, ami a hétköznapi feladatok ellátására tökéletes. Multimédiás fronton jól teljesít, aki pedig egy 180°-ban kihajtható kijelzős eszközre vágyik, az már ebben az árkategóriában ne keressen tovább.  És végre…jól is néz ki egy Lenovo!

Amennyiben megtetszett, webshopunkban megtalálhatod a Lenovo Ideapad 530S–t.

Bajban van az egyszeri tesztelő, amikor tabletet kap a kezébe. Ugyanis ez nem egy 2-in-1 PC, aminek van valamire való teljesítménye, hanem inkább egy óriásira nőtt telefon, amit nem telefonálásra találtak ki… akkor mire is? Nos, a tesztidőszak alatti megvilágosodásom szerint pont arra, hogy elalvás előtt ne a gép előtt a karosszékedben görnyedj. Hogy teljesít ezen a fronton a mai tesztalanyunk? Az a Huawei MediaPad M5 Lite tesztből kiderül!

Külső és eszközök | …a kamera is itt lesz, jó?

A Huawei korai tabletjeinél egyértelműen „inspirálódott” a kategória csúcstermékeinek dizájn-megoldásaiból (értsd: bátran nyúlta le a szín- és formavilágát az iPadnek), majd szép lassan elkezdte kialakítani a saját formavilágát és elemeit. Ennek hála ma már kialakult egy fix kép a MediaPad-ekről, aminek az M5 Lite tökéletesen megfelel.  Az anyaghasználat és a kidolgozás minőségi, a kontrasztos fekete-fém színkombináció pedig még mindig rendkívül elegáns hatást kelt, annak ellenére, hogy egy eléggé „megszokott” megoldás. Nem újszerű, de az alap elvárások lécét gond nélkül megugorja. Nem álltam erőből neki hajtogatni (ti se tegyétek), de használat alatti görbülés, vagy más szerkezeti probléma nem volt a tesztidőszak alatt, az alumínium ház bírta a strapát. Az Androidos tabletek átlagosan 6-tól 10 inchig terjedő (kijelző) méretben szoktak megjelenni, így a MediaPad M5 Lite abszolút a „nagytestűek” közt foglal helyet. 243,4x 162,2 x7,7 mm-es dimenziókkal rendelkezik és összesen 475 grammot nyom a mérlegelésen, szóval a méretei ellenére egy igazán könnyű eszközről beszélünk.

Essen szó a tablet egyik lényegi pontjáról, a kijelzőről. Ahogy már az előző bekezdésben is írtam egy 10.1 inches modellről van szó, ami kb. 74.9%-os képernyő-ház aránnyal terül el a front-oldalon. A panel 1920 x 1200 pixeles felbontású, 16:10-es képarányú, valamint 224 ppi-s pixelsűrűségű. Természetesen egy IPS LCD panelről beszélünk, ami nem csak a kezünket lesz hajlandó érzékelni, hanem a dobozban mellékelt „tollat” is. A HUAWEI M-Pen lite Stylus 2048 rétegű nyomásérzékelővel rendelkezik, fogásra kellemes, de így nagyjából ennyi. Gombok nincsenek rajta, így extra parancsokat nem tudunk hozzárendelni, de a szimpla feladatoknak (lényegében az írásra és a rajzolásra gondolok) tökéletesen megfelel. Amúgy meglepően sokat elszórakoztam a tesztidőszak elején, hogy kimondottan ezzel kezeltem a tabletet (azért a Messengert kézírás funkcióval használni elég perverz érzés…). A kijelzőre még visszatérve, a MediaPad M5 Lite megkapta a ClariVu képernyőtechnológiát, ami elemzi a megtekintendő kép-, videóanyagot és a környezeti fényviszonyokat, majd ezután állítja be a képernyő fényerejét. A szenzoros fényerő-érzékelés nem új keletű dolog, viszont ha kimondottan erre építünk ki egy olyan technológiát, ami 1.) jól működik 2.) egy olyan eszköznél, aminek a legfontosabb szerepe, hogy „nagy és szép képet mutasson”, akkor az megsüvegelendő. A kép ennek megfelelően gyönyörű, kellően fényes és szép színei vannak… tulajdonképpen, amit FullHD-ben, ezen a méreten ki lehet hozni valamiből, azt össze is hozta a Huawei.

Érdekelne videós tesztünk is a Huawei MediaPad M5 Lite -ról? Tessék!

A multimédiás csomag másik fontos eleme se maradjon ki, ami nem más, mint a harman/kardon által biztosított hangrendszer. Amit a leginkább érdemes tudni, hogy 4, azaz négy sztereó hangszórót kaptunk a Huawei MediaPad M5 Lite-ra. Tablettől ilyen hangzást kapni igazán pozitív csalódás, kellően erős, nem torzít és nem csak a közepes tónusokat tudja jól visszaadni. Különösen jó volt ezen megnézni a magam kis epizódját a kedvenc sorozatomból, vagy az Alto’s Odyssey kellemes zenéjét hallgatni játék közben. A két hosszabb oldalon 2-2 hangszórót találunk, de aki nem szeretné megosztani a nagy világgal, amit hallgat, az sem fog panaszkodni, hiszen kaptunk egy 3.5-es jack bemenetet is. Portolásnál maradva, a tablet bal alsó oldalán található egy USB Type-C port is, ami az adatátvitel mellett természetesen arra is szolgál, hogy az akkut egy gyorstöltő segítségével pikk-pakk feltölthessük. Az energiaforrásról majd kicsit lejjebb, de a gyorstöltéshez azt jegyezzük meg, hogy egy jóval nagyobb akkut kell „teliraknia”, így ha nem is olyan gyorsan fog végezni, mint egy okostelefonnál, lényegi javulás lesz egy alap töltőjű eszközhöz képest. Természetesen találunk a tabletben egy 4.2-es Bluetooth-, és 802.11a/b/g/n/ac szabványú WiFi-vevőt és van GPS, GLONASS, BDS, AGPS támogatás is. A SIM-tűvel előcsalható tálcába egy nanoSIM-et tehetünk, ami a mobilnetet biztosíthatja a tablet számára (4G LTE technológia támogatása természetesen adott ehhez). Kérdés, hogy mennyire számít extrának már egy tabletnél is az ujjlenyomat olvasó, de megemlíteni mindenképpen fontos, hogy a „Home gomb” ezt is tudja. Emellett a gesztusvezérlésnek hála a „Vissza” és „Kezdőképernyőre ugrás” parancsot, valamint az épp futó alkalmazások mutatását is elérhetjük általa. Fontos még megjegyezni, hogy nem egy fizikai gombról van szó, hanem egy kapacitív érintő felületről, így ne lepődjünk meg, ha „nincs mit lenyomni” és néha hajlamos figyelmen kívül hagyni az érintéseinket.

Az eszköztár utolsó eleme, aminek nagyobb bekezdést csak félve mertem volna nyitni, az a kamera. Tegye fel a kezét, aki úgy tartja, hogy a tablet a legalkalmasabb okoseszköz a fotózásra. Nem látok egyet sem. Ahogy a gyártók sem gondolkodnak feltétlen ebben. Egy alap kamerarendszer, ami a „hirtelen erről lőnék egy képet” kategóriának megfelel. Elől-hátul ugyanazt a 8 megapixeles kamerát kaptuk, elől fix, hátul auto-fókusszal. Abszolút középkategória, ami megfelelő fényben hoz egy „korrekt, de semmi több” szintet, félhomályban és sötétben viszont eléggé zajos, homályos fotókat lő. A fő/hátlapi kamera képes 1080p-s videókat 30fps-el rögzíteni, s annak ellenére, hogy megfelelő fénykörülmények közt egy egészen átlagos képminőséget hoz, nem kezelnénk fő videós eszközként. Kezelhetjük gyenge pontként a kamerát egy tablet esetében, de a legelvetemültebb turistákat leszámítva, elég ritkán látok embereket, akik a tabletjeikkel fotóznak a városban. Viszont, ha van egy megfelelő minőségű képünk, a MediaPad M5 Lite megfelelő lehet arra, hogy alap szerkesztési feladatokat ellássunk rajta… de ez már a teljesítményblokk része legyen.

Kíváncsi vagy milyen fotókat készítettünk a tablettel? Nézd meg a Huawei MediaPad M5 Lite Tesztgalériánkban!

Teljesítmény | Vacsi utáni lazulós…

A Huawei MediaPad M5 Lite szíveként egy 16 nm-es HiSilicon Kirin 659-es processzor dobog. A nyolc magos (4×2.36 GHz Cortex-A53 és 4×1.7 GHz Cortex-A53) lapkát egy Mali-T830 MP2 grafikus vezérlő kíséri a csatába.  Röviden összefoglalva: meglepett. Nem csak azoknál a részeknél, ahol a kis hétköznapi dolgaimat végeztem (soc média felületek bújása, cikkek/könyvek olvasása), hanem a játéknál is jól teljesített. Egy lapka a Kirin 659, de nem egy erőgép, nyilván, de emiatt nem is volt nagy elvárásom vele kapcsolatban. A kedvenc Alto’s Odysseymet tökéletesen futtatta, s mellette a République nevű, sztori alapú játékba hirtelen úgy beletettem 1 órát, rögtön telepítés után, hogy fel sem tűnt. Itt a töltésnél nem volt ugyan hipergyors, de a játékmenet tükörsima volt. Kipróbáltam a PUBG-t is, de a gép szigorúan jelezte, hogy LOW beállítás, vagy gond lesz… kipróbáltam, Mediumon már volt akadás, úgyhogy maradjunk tényleg az alacsonyabb settingsnél.
Ami miatt tartottam a játékok futtatásától az az AnTuTu Benchmarkos és Geekbench-es teszt mérési eredménye volt, itt körülbelül az jött ki, hogy a tablet egy 2014-es csúcstelefon teljesítményét tudja hozni. Úgy tűnik, hogy egy valaki ezzel mégsem törődött, ez pedig nem más, mint az M5 Lite. Jó volt használni, simán futott és az EMUI 8.0-ás OS-el, röccenésmentesen elboldogultam. S ha már operációs rendszer: a gyártók számára feltűnt, hogy kisebb gyerekek kezébe inkább ad tabletet az ember, mint telefont. Nagyobb eszköz, jobb képpel és talán a gyerek is nagyobb óvatossággal kezeli, mint a kisebb telefonokat. Ennek megfelelően kapott egy Kids Corner (Gyerek sarok) nevű szoftvert is, amivel lezárhatunk bizonyos appokat és online tartalmakat, amik károsak lehetnek a kicsik számára (vagy, ha nem akarjuk, hogy random leveleket küldjenek véletlenül ismerőseinknek).

MÉRÉSEK

AnTuTu Benchmark:
87453 pont (a korábbi mérések 20%-ánál jobb)

Geekbench 4:
Open CL: 931/3579 pont
CPU: 3075

A processzor mellett még természetesen fontos tényező a memória és a tárhely mennyisége is: előbbiből 3GB-nyit kapunk, míg utóbbiból 32 gigát, ez pedig bővíthető egészen 256GB-ig, microSD-kártya segítségével. Fentebb említettem az akkumulátort, hogy képes gyorstöltéssel táplálkozni, de a részleteibe már nem mentem bele: 7500 mAh-s egységről beszélünk, ami hasonló méretű és árkategóriájú tabletekhez képest nagyon is jónak számít (a 9.7 colos Samsung Tab S2 5870 mAh-s, míg a Lenovo Tab4 7000mAh-s akkut kapott). Aktív használat mellett is sokáig bírja, én pl. simán játszhattam rajta egy órát, s nagyjából 10-15%-ot merült az eszköz (ergo nem csak sok benne a kraft, de ügyesen is gazdálkodik az energiafelhasználással).
Amiről még érdemes beszélni, az a készülék ár/érték aránya: egy olyan háztartásban, ahol van egy asztali gép és szeretnének egy „kiegészítő” notebookot venni, amin kisebb-nagyobb office feladatokat el lehet látni, videózgatni, vagy a közösségi hálón csüngeni, akkor megéri. Ugyanilyen célra, gyengébb notebookok árával verseng, viszont azokkal szemben jobb multimédiás élményt ígér (ellensúlyozva mondjuk a portok és fizikai billentyűzet hiányát). Az operációs rendszert eldöntheti mindenki, hogy egy ilyen másodlagos eszköznél mennyire lenne fontos, hogy Windows, vagy Android (a felhő alapú szolgáltatásoknak hála azért itt is, ott is sok mindent ugyanúgy elérünk mindkét versenyzőnél). Én úgy gondolom, hogy ilyen másodlagos, office-eszközként simán alkalmazható, s versenyben van a 90-100 ezer körüli notebookokkal.

Összefoglaló

Nem hiába a teljesítmény blokknál adott alcím. Ez a tablet tökéletesen alkalmas arra, hogy leváltáson egy office notebookot a szolgálatban: vacsi utáni netes böngészés, office feladatok ellátása és (visszafogottabb gépigényű játékokkal) játék. Külsőre megnyerő, teljesítményben pedig pont annyit nyújt, ami egy tökéletes kiegészítő eszköztől elvárható, ami a család legtöbb tagjának érdekes/hasznos lehet.

Amennyiben megtetszett, webshopunkban megtalálhatod a Huawei MediaPad M5 Lite –ot.

„Kedves szülő, 2.6 kilogramm!” – egy újszülött esetében ez még erősen aprócska, de boldog gamer notebook tulajként, egy 17 inches kijelzős notebook esetében csak elismerően bólintunk. Hogy a teljesítménye és egyéb tulajdonságai után is majd így teszünk legújabb alanyunkat illetően, az az ASUS TUF Gaming FX705GE tesztünkből kiderül.

Külső | Egyszerű, de vérengző

Ahogy a felvezetésből is kiderült, nem egy kistestű notebookról lesz ma szó az ASUS TUF Gaming FX705GE esetében. A gép 399.8 x 279.4 x 26.6-as dimenziói igencsak impozánsak, mégsem annyira tűnik tank-szerűnek az egész, mint a korábban tesztelt HP Omen 17-es. Amennyire lehet próbálták elegánsabbá, vagy legalábbis letisztulttá tenni az eszköz vonalvezetését és visszatérni a szögletesebb formákhoz, amit vörös dekorcsíkkal és a burkolatra helyezett mélyedésekkel feldobni. A vörös ASUS logó kellően agresszíven fest a fekete csiszolt fém fedlapon, ezzel pedig körülbelül ki is maxoljuk a látványelemeket, leszámítva talán a TUF-logót a billentyűzet mellett. A gép strapabírásáról annyit, hogy átment a MIL-STD-810G jelzésű teszten, ami extrém körülmények közt teszteli a notebookok használhatóságát. Itt tesztelik többekközt erős vibrációra, szélsőséges hőmérsékleti körülmények és nagy páratartalmú környezetbe is, hogy munkaképes tud-e maradni a szerkezet.  Felnyitva a gépet, egy stílusosan kialakított mélyedésben találjuk meg a vörös festéssel és LED-fénnyel kiemelt billentyűzetet, a tasztatúra felett pedig a trapéz formájú hangszóró elemet és az állapotjelző LED-eket, na meg a Power-gombot. A touchpad elegánsan minimalista, különösebb csicsa nélkül, de nagyon ügyesen használt, hajszálvékony vonalakkal lett feldobva.

Kicsit feljebb nézve, a kijelző elemén megpillantjuk az egyik legjobb megoldást, ami miatt a gép 17 inches kijelző mérete ellenére sem lett túlméretezett: az oldalsó kávákat a lehető legvékonyabbra alakították, de érezhető, hogy a felső sávon is annyit próbáltak spórolni, amennyit csak lehetett. A folyamatosan finomítgatott NanoEdge kijelzők a gamer piacon is egyre fontosabbá válnak, hogy a vastag kávák még csak kicsit se vonják el a figyelmet, vagy láttassák kisebbnek a notebook kijelzőjét… egy 17-es notebooknál pedig ez halmozottan jól jön. Igazán jól eső látvány, pláne pár korábbi notebookhoz képest, ahol a vastag káva a 15.6-os kijelzőt is, egy kis optikai csalódásnak köszönhetően, kisebbnek mutatta, mint amekkora volt valójában. A kijelző alá került még egy ASUS logó, illetve egy szálcsiszolt dekorelem is, hogy egy kicsit feldobja, az amúgy kevés figyelmet kapó részletét a panelnek. A gépház aljára szerviz-nyílást nem kaptunk, így a komplett alsó elemet le kell bontani ahhoz, hogy hozzáférhessünk az FX705GE belsőségeihez, de az ott található dolgokat majd csak a teljesítmény blokkban részletezem.

Kíváncsi lennél egy videós termékbemutatóra? Nézd meg most az ASUS TUF Gaming FX705GE-t a YouTube-csatornánkra készült videón keresztül is!

Kijelző és eszközök | Nagyképernyős

Már többször körbejártuk fentebb a témát, de most vegyük teljesen górcső alá a kijelzőnket. Egy 17.3 colos FullHD-s (ergo 1920 x 1080 felbontású) matt felületű, 60 Hz-s, IPS LED-panelt kaptunk. Színek tekintetében nem lehet panaszunk és a betekintési szögek is teljesen rendben vannak a NanoEdge-es kávával ellátott kijelző esetében. Hogy a méret lenne a lényeg? Akárhogy is, egy 15.6-os kijelzőhöz képest sokkal kényelmesebb ezen a gépen játszani, filmeket nézni, vagy egyáltalán dolgozni. Videó vágáshoz, vagy képszerkesztéshez ideális és az igényesebben kidolgozott játékok élvezetéhez is hozzátesz majd az a plusz 1.7 col.

Az eszköztár további szegmenseiben hozza a megszokott, vagy legalábbis elvárt dolgokat az FX705GE. A portjai 99%-a a rendezői balra került, a jobbon hagyva a Kensington-zárat. Szemből üres, hátul a hűtőbordák sorakoznak, így a HDMI, az egy darab USB 2.0, a két USB 3.1-es és a GigabitLAN RJ45, na meg a combo audio jack bemenet a már említett rendezői balosra kerültek. Az elengedhetetlen Bluetooth portot is megkaptuk 4.0-ás verziószámmal, illetve a csomag tartalma még a 802.11 ac-szabványú Wi-Fi-vevő is. Utóbbi megnövelt hatósugárral dolgozik azon, hogy a netkábelnek ne kelljen adott esetbe körbekígyóznia minket. Lemezolvasó nincs a gépházban, így a mellékelt driver lemeznek örültem, de amúgy is több hasznát veszi az ember, ha előre telepített megoldásban vásárolja meg magának a notebookját. A multimédiás szettben szerepel még egy HD Webkamera is, ami szokás szerint az „arra, amire használom, megfelel” minőséget tökéletesen hozza (Skype-hoz maximálisan megfelel, streameléshez viszont sokan már komolyabb eszközöket vásárolnak). A megfelelő hangzásról 2 wattos hangszórók gondoskodnak, arról pedig, hogy minket is halljanak, egy tömbmikrofon tesz majd. Essen még egy kis szó a hűtésről, még mielőtt a teljesítményt kiveséznénk: az ASUS HyperCool rendszer, porszűrős és Fan Overboostos technológiájával remekül biztosítja majd a kellő hűvösséget a gépnek…cserébe viszont egy kicsit zajos lesz, ahogy a gamer hűtőktől azt már megszokhattuk.

Teljesítmény | Széles váll, korrekt munka

17 colra, középkategóriás gamer notebookot építeni nem egyszerű feladat. Összetett konstrukcióról van szó, hiszen egyszerre kell egy elfogadható árkategóriába kerülnie a gépnek, de kellően erősnek kell lennie ahhoz, hogy még gamernek nevezzük. Az ASUS kemény fába vágta a fejszéjét, de talán az árkategóriájában sikerült megalkotni azt a gépet, ami megfelel a fenti elvárásoknak. Az FX705GE működéséhez az alapot egy Intel® Core i5-8300H processzor adja meg, amit az Intel még 2018 második negyedévében hozott be a piacra. A nyolcadik generációs, 4 fizikai maggal, 8 szálon dolgozó processzor 8 MB-s SmartCache-el rendelkezik, teljesítménye pedig az alap 2.3 Ghz-től, egészen 4.0 Ghz-ig szaladhat fel. Fogyasztása 35 és 45W között van, támogatja a SpeedShift, TurboBoost és Optane technológiákat is többek közt, na meg rendelkezik egy Intel® UHD Graphics 630-assal is. Ez utóbbival a maximális játékélmény maximum MOBA-kban, vagy egy alacsonyabb beállításokon tartott FIFA-val lenne, de természetesen ettől többet kapunk egy „TUF Gaming” vastól. A motorháztető alatt rejtőző NVIDIA® GeForce GTX 1050. A Pascal architektúrájú GPU-t még 2017 januárjában hozták be és 4 GB-nyi GDDR5-VRAM-al rendelkezik. Teljesítménye 1493 – 1620Mhz között mozog, s ha még nem lenne elég a számokból, nézzük meg mit csinál ennek a kettőnek a koprodukciója, 8 GB DDR4-es 2666MHz-s RAM-al közreműködve.

A szokásos 3DMark-os benchmarkolást korrekt, a korábbi mérések (átlagosan) 35%-át verő teljesítménnyel hozta az elvártat az ASUS FX705GE. A Time Spy volt egyedüliként, ami jobban megfogta a notebookot és a 2453 pontjával haloványabb teljesítményt ért el, cserébe viszont a Fire Strike 6542 pontja és a SkyDiver 19701-e már sokkal korrektebb eredmény. Jól szemlélteti ezt, hogy az aktuális játékok inkább standard, a közepestől kicsit jobb beállításokon mennek majd FullHD felbontáson, míg a régebbiek már a komolyabb részletesség mellett is nagyobb FPS-számmal lesznek futtathatóak. Ezt alátámasztja a Final Fantasy XV mérésünk is, aminél a magas beállítások melletti, FullHD felbontásnál a „Standard” eredmény alsó fokait érte el, míg az SQ beállításoknál már ennek felső régióiban végeztünk, közel a „Fairly High” eredményhez. Mivel a Golden Joystick Awardon az Év játéka címmel illették a Fortnite-ot, mi sem hagyhattuk ki a kipróbálását az FX705GE-n. Epic beállításokon, FullHD felbontásnál 59 FPS-es átlagot produkált, 64-es maximummal és 53-as minimummal. Kijelenthető tehát, hogy tökéletesen élvezhető a legszebb beállításokon is az év kompetitív játéka, szóval Fortnite fanok bátran lecsaphatnak rá (de korábbi nagymenők és aktuális nagyok is elfutnak majd rajta, megfelelő beállítási finomhangolások mellett). A játékhoz és a hétköznapokhoz szükséges energiát a 4 cellás, 64Whr beépített akku fogja biztosítani, tisztes helytállással a hétköznapi munkák mellett: értsd, alapvető, böngészős felhasználás mellett 4-4,5 óra a maximum, amit ki lehet egészségesen hozni belőle, játékkal továbbra is maximum az 1-1,5 óra közti idő. Számottevő melegedést, a már említett hűtőrendszernek köszönhetően, nem tapasztaltam; a benchmarkolás és játékteszt végére kezdtem a tasztatúra feletti résznél érezni némi hőemelkedést, az alsó régiók teljesen kellemesek maradtak, így nyugodtan támaszthatjuk majd rá a csuklónkat.

Összefoglalás

A TUF Gaming kategórián és a 17 colosok családjában megtalálta a középkategóriás gamer gépét az ASUS. Teljesen kielégítő teljesítményt nyújt standard beállításokkal és FullHD felbontással, de a kreatív szakemberek számára is jó választás lehet ennek és méretes, jó minőségű kijelzőjének hála. Akinek egy nagyobb notebookra van szüksége, minenképp gondolkozzon el rajta, de aki a méret és a mobilitás miatt kételkedik benne, az is pörgesse át a fejében egyszer-kétszer a dolgot, hiszen 2.6 kilogrammos súlya és dimenzió ellenére is, egészen jól „mozgatható” eszköz az FX705GE.

A teszt alanyát természetesen megtalálhatod a notebook.hu webshopjában is, az ASUS TUF Gaming FX705GE feliratra kattintva.  

Az egyik legismertebb francia király, XIV. Lajos, hatalmát a Mennyből származónak tartotta, magát pedig a Napkirálynak hívatta, hiszen a király úgy ad fényt és meleget birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. A Predator Helios 300 SE-vel megérkezett a notebookok legfényesebb uralkodója… ezúttal rohadó fogsor nélkül.

Külső: Ragyogó teljesítmény

A Helios 300 esetében nem tűnik relevánsnak a régi mém, miszerint a ruha lehet fekete és kék, vagy arany és fehér. Itt tiszta a helyzet, hogy az utóbbiról van szó, ami ugyan szokatlan lehet a marcona fekete és szürke alapokkal, valamint vöröses, maximum kék/zöld dekorokkal megspékelt gamer-piacon. Egy fix, az iroda „overly manly man”-jét is padlóra tette az a küllem, amit az Acer ragadozója produkált, színnel és formavilággal együtt. A hűtést elősegítő bordázás amellett, hogy a dupla Dual Aeroblade 3D lapátokkal rendelkező ventillátornak biztosítsa a megfelelő levegőáramlást, még irtó agresszívan is néz ki. A teljes formaterv egy sportos tank jellegével érkezett meg, amit nem egyszerű elképzelni, de vegyünk egy T-34-es tigrist, ami egy Ferrarival hált egy átbulizott este után. A fehér alumínium házon az arany elemek elegánsak, bár elsőre biztos meglepő a morcos fekete gépek közt ezt a luxus-jellegű bestia. Tapintásra abszolút rendben van, kellemes mind a fém felület, mind az alsó egység műanyag borítása. Utóbbinál érezhető a hűtés hatása, hiszen komolyabb igénybevételnél sem forrósodik át. Méreteit tekintve egy 390 x 266 x 26.75 mm-es dimenziókkal rendelkező gépről van szó, ami a maga 2.7kg-os súlyával abszolút nem tartozik a súlyosabb gamer vasak közé (viszonyításképp, a Lenovo Y920 két kilóval nehezebb nála). A gépet felnyitva a fehér-arany kombinációval a belső részeknél is megadja a módját a gép. A márkajelzések, a WASD billentyűk, valamint a díszcsíkok nagyon pofásan festenek, emellé pedig az éjszaka sötétjét ellensúlyozandó, kapott egy fehér LED-háttérvilágítást a billentyűzet mögé. Az Acer Precision touchpad korrekt, de ne várjunk többet, mint egy átlagos tapipadtól, a billentyűzet pedig 1.4 mm-es billentyűúttal rendelkezik és van egy pici gyíkja: nincsenek a nyílbillentyűk különösebben kiemelve, de pozitív, hogy természetesen magyar nyelvnek megfelelő gombokkal érkezik. A kijelző körüli káva nem épp a „fullview” hatás biztosítására szolgál, mondjuk úgy, hogy egész vastag, ami a tank-hatásnak az eredménye. Nyilván ettől szűkebbnek hat talán a kijelző, de amit látunk rajta, valószínűleg annyira elviszi majd a figyelmünket, hogy a káva lesz a legutolsó, amin siránkoznánk. A bal felső sarokba még odafért a kijelző mellé egy Acer logó, alulról pedig a vastag arany/pezsgő-színű zsanér nyújt mobilitást a notebook által mutatott képnek.

Kíváncsi lennél egy videós termékbemutatóra? Nézd meg most a Acer Predator Helios 300 SE-t a YouTube-csatornánkra készült videón keresztül is!

Kijelző és eszközök: Kincsestár

Oké, a fullview hatástól messze vagyunk, de ettől még lehet egy nagyon menő kijelzőnk, nem? Hát, de! A standardnek ható 15.6 inches, FullHD felbontású, IPS, matt, LED panel nem lenne nagy dobás, ha nem 144 Hz-s képfrissítési rátával kaptuk volna meg. A fluiditás garantált, a hétköznapi használattól kezdve, a játékélményen át, zseniális hatása van ennek a magas rátának.. természetesen akkor, ha van egy vas, ami megfelelően meghajtja a játékokat. Itt megvan… de erről később. A képi hatások mellé természetesen elvárt, hogy egy megfelelő audio-rendszer is dolgozzon a Helios 300-ban. A Dolby Audio Premium és Acer TrueHarmony Plus hangrendszer kihozza azt a maximumot, amit szerintem most egy gamer gépből ki lehet. Viszont! Tudjuk jól, hogy mennyire szeretik az emberek azt, hogy ha nyilvános helyen „üvöltetjük” a játékokat (súgok, nem igazán). Az Acer erre talált egy nagyon egyszerű megoldás: ha épp nem rendelkeznénk egy olyan fülessel, amit kényelmesen-kellemesen el tudnánk vinni magunkkal erre-arra, akkor bedobott a csomagba egy kis szürke szütyőbe rejtett Hi-Res in-ear fülest, amit a gép színeibe öltöztettek. Kellemes ajándék, s bár én nem vagyok oda ezekért a típusú fülhallgatókért, a gesztust érdemes értékelni.

Mi van portok terén a géppel? A jobb oldalra szorult állapotjelző LED-ek mellé került két USB 2.0-ás, valamint a combo audio jack csatlakozó, a túloldalra pedig a HDMI, Type-C, USB 3.0 és SD-kártyaolvasó mellett az RJ-45-ös net-dugasz is. Az egyik USB-portok valószínűleg egy egér kábele/jeladója fogja majd megtölteni, nem igaz? Az Acernél arra is gondoltak, hogy ha egértelenül vágnánk bele a kalandba, hiszen a füles mellett van egy másik ajándék: egy Predator dizájnos optikai egér. A rágcsálónk egy SM-9627-es modell, ami 2000 dpi-ig állítható érzékenységgel rendelkezik, meg mellé kapunk egy egérpadot is, hogy legyen mind futtatnunk a kis háziállatunkat. Van természetesen Bluetooth kapcsolatra lehetőség, az 5.0-ás kiadásnak köszönhetően, illetve természetesen akad egy 802.11a/b/g/n/ac-szabványú WiFi-vevő is.

Teljesítmény: Telj hatalom

Pörgessük végig a fejünkben az eddigi Predatorral, vagy magyarosabb nevén, a Ragadozóval készült filmeket. Brutális erő, gyilkos kütyübázis és kíméletlenség (na meg az a mosoly!), ami eszünkbe jut az űrbéli gyilkoló gépre gondolva. Mi a helyzet a névrokonnál? A gép szíveként dobogó Intel® Core i7-8750H processzorra minden mondható csak az nem, hogy fapados. A nyolcadik generációs, 6 maggal és 12 szállal futó, Coffee Lake proci 2.2 Ghz-es alap teljesítménye egészen 4.1 Ghz-ig rúghat fel. Támogatja az Intel Optane memóriát, a Hyper Threadinget, illetve a Speed Shiftet is. Az integrált Intel® UHD Graphics 630-asnak „nem sok dolga van”, hiszen a Predator egyik legklasszabb eszközre a 6GB GDDR5-ös memóriával megáldott, NVIDIA GeForce GTX 1060-as. A 16 nm-es kialakítású GPU-val nyugodtan viseli páncélzatán a „VR Ready” jelzést a Helios 300-as. 1404 és 1670 Mhz közti sebességével, valamint a Predatorban lévő  16GB DDR4-es memóriával a tesztgépünk igen impozáns eredményeket ért el a Final Fantasy és a 3DMark-os benchmarkokon is. Előbbin a „Fairly High” és „High” eredményeket produkálta, előbb „FullHD – High Quality”, majd „FullHD – Standard” beállításokkal. Ergo, egy 2018-as játék magasabb beállításoknál, FullHD felbontáson is teljesen kielégítő, sőt határozottan látványos teljesítményt produkál. A 3DMarknál hasonló eredményre jutottunk, hiszen a vas 40%-át verte a korábbi teszteknek a TimeSpy-nál, míg a Fire Strikeban már a 67%-ot darálta be. Kell ettől több, egy klasszikusan gamingre dedikált notebooktól? Nem hiszem. Nyilván, amikor nagyobb teljesítmény kell, akkor a hűtő is jobban felzúg, így kell némi zajjal számolnunk a combosabb játékoknál, illetve azzal is, hogy a ház a hűtés ellenére a nagyobb terhelésnél – ha nem is zavaróan, de érzékelhetően – melegszik. A tárhelyünk egy 1TB-os 2.5″ SATA 7200rpm HDD, így lesz hová pakolnunk…bár egy SSD-t még elfogadhatna a kicsike (vagy egy Optane-t?).

Összefoglalás

Ha létezne jó Predator film a 21. században, akkor az erről szólna. Remek teljesítmény, különleges külső és a kategórián belül abszolút prémium érzet jellemzi az Acer Predator Helios 300 SE-t. A teljesítménynek persze megvan a maga átka, a zúgolódó hűtéssel és a ház mérsékelt melegedésével, de mindenképp megéri az Acer gyilkoló gépének megszavazni a bizalmat, ha teljes értékű játékos élményt akarunk átélni egy notebookkal.

Kedvet kaptál a géphez? Kattanj az Acer Predator Helios 300SE-re hogy elérd webshopunkban a gamer piac csodáját!