(+36) 1 555-2-888   |   notebook@notebook.hu   |   

Üdvözöljük!

Az Ön bevásárlókosara üres.

Történelem

Fedezze fel a mobil számítástechnika fejlődését a hőskortól, napjainkig!



Kevés ember mondhatja el magáról, hogy a számítástechnika több kulcsfontosságú ágazatának elindításában vett részt. Adam Osborne egyike ezeknek az embereknek.

 

Ő írta a kézikönyvét a világ első mikroprocesszorának,
az 1971 novemberében megjelent Intel 4004-esnek.
Egy évtized múlva, 1981 áprilisában már az
OSBORNE-1-vel kápráztatta el a világot.

 

 

Az OSBORNE-1 mint hordozható gép, ekkor még nagyméretű, grafikus LCD panelek hiányában egy CRT kerül bele. Bár csak 5 inches volt a monitor, így is 11 kiló lett a gép súlya.
Processzor: Zilog 4MHz-es Z80 és 64K RAM :)
A gép ára 1900 dollár alatt volt. (Ennél a pontnál szeretnénk megemlíteni, hogy 1975-ben létezett egy IBM 5100 nevű cincálható csoda, 20.000 dollár feletti áron.)




Az eladások rohamosan emelkedtek és rövid idő alatt elérték az Osborne által hőn áhított tízezres példányszámot.
Az OSBORNE-1 sikeréhez nagyban hozzájárultak a hozzá adott szoftverek és legfőképp az elérhető ár.
Az OSBORNE-1a gép kijelzője is csak 7 inches lett, pedig a nagy konkurrens KAYPRO ekkorra már 9"-os kijelzővel büszkélkedhetett.






Válaszként, az 1982-es londoni Personal Computer World Show-n Osborne bejelentette a nagy utódot, az Executive-t.
A bejelentés hátráltatta az addig legyártott OSBORNE-1a modellek eladását, így a cégnek nem maradt pénze és alig néhány Executive-t gyártottak le, miután 1983 szeptemberében csődbe mentek.
Az első gép, amit arra terveztek, hogy mozgatható legyen, valószínűleg az 1975 szeptemberében megjelent IBM 5100 Portable volt. Beépített 5"-os képernyőjén 64 x 16 karaktert nézhettünk, normál billentyűzete és szalagmeghajtója is volt. 25 kilós súlya, és csillagászati összegeket megszégyenítő ára miatt nem volt sikeres darab, szinte teljesen el is felejtették.

Visszatérünk az 1980-as évek elejére, amikor még -- mint már említettük -- nagyméretű LCD panelek nem léteztek, de azért kicsik már igen. 1982-ben jó néhány programozható számológépekből kifejlődött, egysoros kijelzővel ellátott számítógép jelenik meg.


Ilyen volt pl. a Toshiba Pasopia Mini vagy a Sanyo PHC-8000. Egy ilyen gép hirdetését mellékeltük is az 1983 decemberi Byte-ból -- képzeljük el milyen lehetett egy soros kijelzőn táblázatkezelőt futtatni. A táblázatkezelő kardinális fontosságú alkalmazás, a személyi számítógépeket barkácsolgató emberek hobbijából üzleti eszközzé az 1979 májusában megjelent Visicalc emelte. Visszatérve az 1982-es gépekre, a NEC PC-2001 kijelzője már kétsoros volt, de csak 40 oszlopos.
1982 júniusában mutatkozik be az Epson HX-20, aminek már négy soros, de csak igen keskeny, mindössze húsz oszlopos kijelzője volt.
Ez a kis 136 dekás gépecskében 16 Kbyte RAM és saját nyomtató volt, és egy töltéssel akár ötven órát is üzemelt.


1983-ban jelenik meg és igen népszerű lesz az USA-ban a Tandy TRS-80 Model 100.

40x8-as képernyője még szerény grafikus képességekkel is bírt: 240x64-es volt. Szövegbevitelre kiválóan megfeleltek az ilyen gépek, még az 1988-ban
megjelent Cambridge Z88 (Clive Sinclair mind a mai napig utolsó számítógépe) is némileg sikeresnek volt mondható.
Ennek már 640x64 pixeles kijelzője volt, ami 104x8 karakter megjelenítését tette lehetővé.
A Tandy 100-as még egy technikatörténeti érdekességgel szolgál: ez volt az utolsó gép, aminek a szoftverének elkészítésében Bill Gates maga is részt vett.
Nem csoda tehát, hogy azt nyilatkozza, hogy 640 Kbyte elég kell legyen mindenre.




Térjünk vissza 1983-ba! Ekkor kezdenek terjedni a laptop gépek -- az előzőekkel ellentétben ezeknek már felhajtható a képernyője. A NEC PC-8401A Starlet és az Epson PX-8 érdemelnek leginkább említést.
Az utóbbi 80x8 karakteres monokróm LCD paneljén már 480x64 pixeles grafikát is megjeleníthettünk. Ezek természetesen nem DOS-kompatibilis gépek voltak, hanem CP/M operációs rendszert használtak, és Wordstart, táblázatkezelőt, és egy Schedulert is tartalmaztak a ROM-ban. A memóriabővítés ekkoriban még nem volt egyszerű dolog, hiszen például még a SIMM modult sem jelentették be, ez csak 1984-ben következik be. Általában speciális cartridge-eken lehetett -- meglehetősen kevés -- memóriát hozzáadni a gépekhez. A PX-8 ebben is kivétel: az aljára lehetett csavarozni a bővítést, ami nemcsak memóriát hanem processzort és saját elemet is tartalmazott. Az így létrejött gép 120 Kbyte-os "lemeze" meglehetősen jól használható volt. Ha ennél is több adatra volt szükség, akkor a PX-8-nál is kazettákat kellett igénybe vennünk. Két meghajtója volt, amelyeket a számítógép vezérelt, a CP/M nem is szalagnak, hanem diszknek látta őket. Így egy tipikusnak mondható PX-8 A: drive-ja egy 120 Kbyte-os memórialemez volt, a B: és C: pedig diszknek látott kazetták. Nem csoda tehát, hogy a PX-8 rendkívül sikeres volt.




A GRiD Compass már 1982-ben megjelent. Ez hipermodern, és borzasztó drága volt. Ezt az árat a megcélzott üzletember réteg nem volt hajlandó megfizetni, annál inkább a NASA. Az űrrepülőgépeken a GRiD gépek az űrbe is eljutottak.



1982 februárjában 3 barát, név szerint Rod Canion, Jim Harris és Bill Murto befektetők támogatásával megalapítják a COMPAQ vállalatot, és ezév novemberében a Compaq bejelenti legelső termékét a Compaq Portable-t. Ez nem mellesleg egyike az első PC klónoknak. Később a Compaq Portable I. nevet kapja. Kilenc inches monitorral, két 5 1/4" 360K-s floppy és DOS kompatibilitásával, valamint teljes méretű billentyűzetével nagy sikert aratott.



Igen nehéz feladat lenne megmondani, hogy melyik volt az első PC kompatibilis laptop. Az 1985-ben bemutatott Toshiba T1100 volt minden kétséget kizáróan az első, igazán nagy sikert arató darab.






Az egész laptop mindössze négy kiló volt, 640 x 200-as grafikus kijelzővel bírt, amin már a 80 x 25 karakteres képernyő kényelmesen elfért. 8088-as processzor hajtotta, 256 Kbyte memória volt benne, és egy 3,5"-ös floppy drive. A Toshiba szerint 8 órát bírt ki egy töltéssel.



1986: Fontos mérföldkő volt a hordozható számítógépek történetében, ekkor jelent meg ugyanis az IBM PC Convertible, amely már igazi "laptop" számítógép.
A PC Convertible Intel 8088 processzort, 256 kbyte memóriát és két 3,5" floppymeghajtót tartalmazott.
Az 5,4 kilogramm tömegű PC Convertible saját alkalmazásokkal (szövegszerkesztő, naptár, számológép, telefonkönyv) került forgalomba és 3500 dolláros ára ellenére igen jól fogyott. A számítógép soros és párhuzamos portokkal is rendelkezett és modem számára is taralmazott helyet.
A PC Convertible nem tartalmazott akkumulátort.



Az IBM gépének külseje ugyanazokat a stíluselemeket hordozta magán, amelyek a pár évre rá megjelent IBM PS/2 kapcsán kaptak nagy nyilvánosságot.
Érdekes módon nem az IBM-é volt az első PC notebook, ugyanis a Toshiba, az NEC és a Tandy már korábban is értékesítettek ilyen készülékeket.










1989: Ekkor került piaca a világ első A/4 méretű notebook gépe, a Compaq LTE.
A számítógép 8086 vagy 80286 (LTE/286) processzorral készült, 640 kbyte memórát, beépített floppymeghajtót és 20 Mbyte-os merevlemezt is tartalmazott - természetesen a merevlemez csak az LTE/286 változathoz volt rendelhető.

A 9 (LTE/286 esetében 10) hüvelyk átlójú, háttérvilágításos LCD kijelző természetesen még monokróm volt, és 640x200 pixel megjelenítésére képes. A Compaq LTE számítógépet MS DOS 2.11 operációs rendszerrel szállították, az LTE/286-ot pedig MS DOS 3.11-gyel. A Compaq LTE volt az első olyan sikeres PC notebook, amelyet akkumulátorról is lehetett használni.



1989 rendkívül jelentős újdonsága volt a Poqet PC, amelyet 22x10x2,5 centiméteres méretei miatt joggal nevezhetünk a világ első Handheld PC-jének. Az akkumulátorral együtt csupán fél kilogrammot nyomó számítógép 8088 processzorra épült és MS DOS 3.3 operációs rendszert futtatott. Az operációs rendszer és az előre telepített szoftverek (szövegszerkesztő, számológép, naptár, telefonkönyv) a gép ROM-jában kaptak helyet. A készülék 640 kbyte memóriával és 640x200 pixeles felbontású monokróm LCD kijelzővel rendelkezett. A ceruzaelemről működő Poqet PC két PCMCIA Type-I foglalatot tartalmazott. A számítógép számos szaklapban elnyerte az év leginnovatívabb termékének járó díjat.

1990: A Compaq már Intel i386SX processzorral felszerelt notebookot is kínált vevőinek. Az LTE/386s névre keresztelt számítógép 20 MHz-es processzort és 2 Mbyte memóriát tartalmazott. A készülékhez felárért akár már 84 Mbyte kapacitású merevlemezt és külső CD-ROM meghajtót is lehetett rendelni. A számítógépet MS DOS 3.11 operációs rendszerrel szállította a Compaq.
1990-ben jelent meg az Intel i386SL processzor. Ez volt a kaliforniai chipgyártó óriás első olyan chipje, amelyet kifejezetten hordozható gépek számára fejlesztett ki. Az i386SL az akkumulátor kímélése érdekében 5 helyett 3,3 Voltos feszültséggel működött, valamint energiatakarékos funkciókkal is rendelkezett. A 855 ezer tranzisztort tartalmazó chip 20 és 25 MHz-es változatban volt hozzáférhető. Az i386SL-re épülő első notebookok egyike a Compaq LTE/Lite volt, amely 25 MHz-es processzorra épült és már alapkiépítésben is tartalmazott 40 Mbyte-os merevlemezt. Felárért a notebook 80 vagy akár 120 Mbyte-os meghajtóval is rendelhető volt. A készülékhez dokkolóállomás is készült, amelyben két ISA bővítőhely kapott helyet, illetve külső billentyűzetet, monitort és egeret is lehetett csatlakoztatni hozzá.


1992: Az Intel i486SL processzor premierjén jelent meg az IBM első ThinkPad noteszgép, a 700C-t. A 700C volt az első notebook, amelyben 10,4 hüvelykes színes TFT képernyő és az újdonságot jelentő "TrackPoint" mutatóeszköz kapott helyet. Ez a gép már csupán 2,6 kg-ot nyomott, merevlemezének kapacitása pedig a korban tekintélyesnek számító 120 MByte-ra rúgott. Az IBM-nél az a legenda terjed, hogy a ThinkPad név egy kávészünet alatt született meg. A történet szerint az IBM egyik kutatója kivett egy noteszt (angolul notepad) a zsebéből, amelyre THINK (gondolkodás) szó volt ráírva. Állítólag innen ered a ThinkPad elnevezés.

1994 októberében jelent meg az első mobil Pentium processzor, amely 75 MHz-en működött. A 3,2 millió tranzisztorból álló chipben debütált meg az ún. Voltage Reduction technológia, amely lehetővé tette a processzor számára, hogy működési feszültsége (2,9 V) alacsonyabb legyen, mint a busz feszültsége (3,3 V).
A mobil Pentium chipre épült a világ első olyan noteszgépe, amely beépített CD-ROM meghajtót tartalmazott: ez volt az IBM ThinkPad 755 CD.


1995-ben a Nagy Kék meghökkentő újdonsággal rukkolt elő, a ThinkPad 701 billentyűzete ugyanis a notebook kinyitásakor szétnyílt: az apró számítógépbe így egy szabványos méretű billentyűzet kerülhetett.
A gépet a szakma - szétnyíló "szárnyai" miatt pillangónak becézte.









1996 áprilisában debütált a piacon a Toshiba Libretto 20, a világ első PC-kompatibilis mini-notebookja, azaz sub-notebookja.
A készülék mindössze akkora volt, mint egy videokazetta és kevesebb mint 1 kilogrammot nyomott.
Az apró számítógépet 75 MHz-es AMD486 processzor működtette, ezen felül a gép alapkiépítésben 8 Mbyte memóriát és 270 Mbyte-os merevlemezt tartalmazott.
A 6,1 hüvelyk átlójú színes TFT kijelző legfeljebb 640x480 pixel és 65 ezer színárnyalat megjelenítésére volt képes.
A Libretto család tagjait eleinte csak Japánban lehetett kapni, később az Egyesült Államokban és Európában is piacra dobták őket.
A népszerűségük a felhasználók körében azóta is töretlen.




1997 a multimédiás MMX utasításkészlettel felruházott Pentium processzor mobil változatának megjelenési éve.
A 4,5 millió tranzisztort tartalmazó chip volt az első Intel processzor, amelyet 0,25 mikronos csíkszélességgel gyártottak.
A fejlett gyártástechnológiának, valamint az ún. Órajel-kapuzás alkalmazásának köszönhetően a chip fogyasztása jelentősen csökkent az elődeihez képest, illetve lényegesen magasabb órajelet tudott elérni. A Pentium MMX bemutatásakor 200 és 233 MHz-es kivitelben volt elérhető, de később 266 és 300 MHz-es változatban is megjelent.


Az IBM 1997-ben mutatta be csúcskategóriás ThinkPad 770 noteszgépét, amely a világon elsőként tartalmazott DVD-ROM meghajtót.

1998 tavaszán jelent meg az Intel Pentium II mobil változata, az év végén pedig debütált a mobil Celeron. Mint ismeretes, a Celeron az Intel alsó árkategóriás processzorcsaládja. A Celeron mobil változata csak az alacsonyabb működési feszültségben tér el az asztali gépekbe szánt változattól, azaz nem tartalmazza azokat a fejlett energiatakarékos funkciókat, amelyeket a mobil Pentium család igen.


1999-ben az AMD is belépett a hordozható számítógépek piacára, a vállalat ugyanis piacra dobta a K6 processzor mobil változatát, amely kedvező ára miatt rendkívül népszerű volt a gyártók körében.

Az AMD legnagyobb ügyfelei a Compaq (pl: Armada 100s notebook) és a Toshiba (Satellite 1670) voltak. A rendkívül sikeres mobil K6 sorozat után azonban az AMD hosszú ideig nem tudott ütőképes megoldással szolgálni a notebookok számára, így a vállalat által megszerzett piaci részesedés lassan de biztosan gyakorlatilag minimálisra olvadt.
Az Intel 1999-ben jelentette be a mobil Pentium III processzort, amely elsőként tartalmazta a SpeedStep technológiát. Ennek lényege, hogy akkumulátoros üzem esetén a processzor órajele és feszültsége is lecsökken, ezzel energiát takarítva meg. A mobil Pentium III chipek fejlődése mindmáig töretlen, a legújabb változatok 1,33 GHz-en üzemelnek. A kifejezetten kisméretű, könnyű noteszek számára az Intel időközben kifejlesztette az alacsony feszültségű (Low Voltage) és ultra-alacsony feszültségű (Ultra-Low Voltage) változatokat.

2000 elején kerültek nyilvánosságra az első információk a Transmeta Crusoe chipjéről. Az aprócska kaliforniai cég azt állította, hogy forradalmi technológiájuknak köszönhetően processzoruk a vetélytársaknál lényegesen hosszabb akkumulátoros üzemidőt biztosít. A Crusoe lényege, hogy az Intel x86 utasításokat - egy köztes ún. Code Morphing szoftver - először saját utasításkészletére fordítja. Ennek köszönhetően a chip rendkívül kicsi, kevés tranzisztorból áll és fogyasztása rendkívül alacsony.


2000 nyarán megjelent az első CRUSOE processzoros számítógép, amelyet a SONY gyártott Vaio PCG-C1 néven.
Bebizonyosodott, hogy a processzor fogyasztása valóban alacsony, azonban számítási teljesítménye messze elmarad az Intel és az AMD mobil processzoraitól.
A pénzügyi gondokkal küszködő Transmeta 2003 végére ígéri teljesen átdolgozott ASTRO chipjét.

2000 őszén jelent meg a világ első mobil grafikus processzora (GPU), az NVIDIA GeForce2 Go, amely Dell Inspiron 8000 és a Toshiba Satellite csúcskategóriás notebookokban debütált a piacon. A GeForce2 Go lehetővé tette a mobil számítógépek felhasználóinak, hogy az asztali gépeket is igénybe vevő valódi 3D grafikus alkalmazásokat futtassanak, igazán megfelelő sebességen.


Az NVIDIA új chipje révén egy év alatt 10 százalékos részesedést szerzett a mobil videochipek piacán. Nem sokkal később a rivális ATI is bemutatta Mobility Radeon lapkáját és a két gyártó rivalizálása megkezdődött a notebookokba szánt grafikus vezérlők terén is.

2001-ben az AMD piacra dobta az asztali gépekben nagy sikert arató Athlon és Duron processzorának mobil változatát, illetve bejelentette PowerNow! Névre hallgató technológiáját. A PowerNow! Az Intel SpeedStephez hasonlóan a processzor órajelének és feszültségének csökkentésével kíméli az akkumulátort. Az AMD technológiája másodpercenként többször is megvizsgálja, vajon a processzor mennyire van leterhelve és ennek függvényében módosítja az órajelet, illetve a feszültséget.

2001 novemberében rendkívül furcsa trend indult a notebook-piacon: több Tajvani nagy gyártó dobott piacra asztali gépekbe szánt processzorral szerelt noteszgépeket. Ennek oka, hogy a mobil változatok lényegesen drágábbak, mint az asztali gépekbe szánt chipek, azaz ezek alkalmazásával igen komoly költségmegtakarítás érhető el, vagyis az árak alacsonyabbak lehetnek. Rövidesen a HP, a DELL, és a Toshiba is követte a példát. (( notebook.hu ))
Az asztali processzorra épülő noteszek főként azon felhasználók körében lettek népszerűek, akik igénylik a hordozhatóságot, de gépüket szinte kivétel nélkül hálózatról használják, azaz nem igénylik a hosszú akkumulátoros üzemidőt. Egyes becslések szerint az asztali processzoros notebookok ma már a piac mintegy 10 százalékát teszik ki.


2002 tavaszán került forgalomba az Intel Pentium 4 processzor mobil változata. A chipben található továbbfejlesztett SpeedStep technológiának köszönhetően a chip fogyasztása messze elmarad az asztali változatétól, így akár 2,4 GHz-es órejelű változat is gond nélkül használható akkumulátorról. A mobil Pentium 4-re épülő csúcskategóiás notebookokban már nem ritka a beépített Bluetooth adóvevő, vagy a Wi-Fi vezeték nélküli hálózati vezérlő. Az elsősorban multimédiás képességiről ismert processzor köré épülő számítógépek némelyike már beépített mélynyomóval került forgalomba, egyes modellek pedig 16:9 képarányú kijelzővel is kaphatók voltak, amely ideális DVD-filmek lejátszásához.


2002 októberében kerültek piacra a világ első olyan notebookjai, amely beépített DVD-írót tartalmaztak.
A Sony VAIO PCG-GRX670 és PCG-GRX690 csúcsmodellek a DVD-RW szabványt támogatták, a gyártó természetesen a DVD-készítéshez szükséges filmszerkesztő szoftvereket is mellékelte a készülékekhez.
A notebookok mobil Pentium 4 processzorra épültek és egyedülállóan nagyméretű, 16,1 hüvelykes kijelzőt tartalmaztak.










2002 novemberében a Microsoft bejelentette Windows XP Tablet PC Edition operációs rendszerét és ezzel egyidőben piacra kerültek az első Tablet PC számítógépek is.
A Tablet PC-k általában 1,5 kilogramm körüli tömegű számítógépek, amelyeknek mérete megegyezik egy mini-notebookokéval.
A 10 vagy 12 hüvelykes kijelzőre elektromágneses elven működő tollal lehet írni, a számítógépek operációs rendszere (Windows XP Tablet PC Edition) képes a kézírás felismerésére, így az adatbevitel egyszerű.
Egyes Tablet PC-k valóban csak kézírással vezérelhetők, másoknak azonban saját billentyűzete is van, amelyet be lehet csukni.





2003 januárjában mutatta be az Apple rekordnagyságú, 17 hüvelykes kijelzővel felszerelt Powerbook Titanium noteszgépét. A megjelenítő felbontása 1440x900 pixel, képaránya pedig 16:10. A szupervékony és extrakönnyű alumíniumtvözetből készített számítógépházban alapkiépítésben 1 GHz-es PowerPC G4 processzor, NVIDIA GeForce4 Go 440 videovezérlő és 512 Mbyte DDR333 SDRAM kapott helyet.
A gépben természetesen SuperDrive meghajtó található, amely CD és DVD lemezek írására és olvasására egyaránt használható. Ez a notebook volt a világon az első, amely szériafelszerelésként tartalmazott 54 Mbps sebességű vezeték nélküli hálózati vezérlőt.

2003 márciusára a notebook teljesítmények behozták az asztali PC-től számított lemaradást. Nem ritka, hogy manapság egy notesz Pentium 4/3.06 GHz (sőt van chipset, amely kezeli a 3400 MHz-es Intel Desktop procit is) ATI Mobility RADEON 9600 M10, vagy Nvidia GEFORCE4 Fx5600 Quadro grafikus vezerlővel, DVD-RW/CDRW/DVD/CD újraíróval, 17" WSXGA+ képernyő felbontással és egyéb, - 2-3 éve meg elképzelhetetlen tulajdonságokkal legyen megáldva. A fejlődés nem állhat meg, így komolyabban előtérbe kerültek a az akkumulátoros üzemidő növelésével és a fogyasztás csökkentésével kapcsolatos fejlesztések. (( notebook.hu ))

2003. március 12. Santa Clara, California. Az Intel útjára indította a Baniast, pontosabban az Intel Pro Wirelessel párositva - CENTRINO névre keresztelt - mobil technológiáját, amelynek legfontosabb eleme a mobil Pentium-M (Banias) processzor. Annak ellenére, hogy a chip 77 millió tranzisztorból áll, valós idejű MPEG4-tömörítésnél mindössze 7 Wattot fogyaszt, tipikus teljesítményfelvétele pedig kevesebb, mint 1 Watt. Ami az energiatakarékos funkciókat illeti, a chip egy új generációs SpeedStep technológiát tartalmaz, amely a korábbiaknál több fokozatban engedi állítani a processzor órajelét és feszültségét, így az többféle helyzethez is alkalmazkodhat. A Pentium-M (Banias, avagy Wifivel együtt Centrino) a mobil Pentium 4 és mobil Pentium III processzorokat váltotta le a cég termékpalettáján. Az új processzor 1.4 GHz-es változata megegyezik a mobil Pentium-4 2.0 GHz-es mag sebességével, fogyasztása pedig az eddigi mobil processzorokon mért fogyasztás felére csökkent.

Mivel hat az újdonság ereje?
A desktop arhitektúrájú P4-es noteobookok általában max. 1,5 - 2 órát, a mobil P4-esek 2-3 órát, az új megoldás már 5-8 óra üzemidőt kínál, kevesebb fogyasztással, ugyanazon frekvencián magasabb teljesítménnyel.

"A Centrino márkanév a mobil PC-k új generációjának szimbóluma, amelyek megváltoztatják az számítógép-használati szokásokat" -- mondta Pam Pollace, az Intel marketingért felelős részlegének igazgatója. "A Centrino technológia a vezeték nélküli szabadság élményét hozza el a felhasználóknak munkában, otthon, a repülőtéren vagy akár egy kávézóban." Az Intel által kiadott közlemény szerint a Centrino embléma egyszerre szimbolizálja a szabad "repülést", a mobilitást, valamint az előremutató technológiát.

2003. nyarán elsők között a DELL, SONY, HPQ, ASUS, ACER, IBM, és végül de nem utolsó sorban a CLEVO is csatlakozott a Banias/Centrino alapokon nyugvó notebook számítógépek jövőt építő csatájához... (( notebook.hu ))

A Centrino alkatrészcsalád megjelenése gyakorlatilag új fejezetet nyit a noteszgépek történetében. Az Intel izraeli tervezőcsapata által kifejlesztett alkatrészek közös vonása, hogy kezdettől fogva mobil felhasználásra készültek, ezért a nagy teljesítmény mellett kiemelt szerepet kapott az energiatakarékos működés. Ennek köszönhetően a Centrinóra épülő notebookok azonos számítási teljesítmény mellett akár kétszer olyan hosszan - akár 5-8 órán át - használhatók akkumulátorról.

A Centrino alapja a Pentium M processzor, amely felépítését tekintve inkább lehetne a Pentium III, mint a Pentium 4 rokona. A chipet kezdetektől fogva noteszgépekben való használatra tervezték, azaz nem egy már meglevő lapka átalakított, fazonra igazított változata. A Pentium M tervezői elérték, hogy a chip alacsonyabb órajelen, lényegesen kevesebbet fogyasztva is felvegye a versenyt a Pentium 4-gyel. A teljesítménytesztek azt igazolják, hogy a Pentium M a legtöbb esetben fej-fej mellett végez a Pentium 4-gyel, pedig órajele alacsonyabb.

A Centrino alkatrészcsalád része még az Intel 855 chipkészlet, amelyet szinén energiatakarékos működésre optimalizáltak, valamint a vezeték nélküli hálózati vezérlő. Csak azok a noteszgépek kaphatják meg a Centrino logót, amelyek egyszerre tartalmazzák a Pentium M processzort, az Intel 855 chipkészletet és az Intel vezeték nélküli hálózati vezérlőjét. A vezeték nélküli ("Wi-Fi") vezérlő megjelenése a Centrinóban nagy hatással volt a piacra, ugyanis sokban ennek köszönhető a vezeték nélküli hálózatok gyors terjedése.

A Centrino megjelenésekor az összes ismert és kevéssé ismert notebook-gyártó a technológia mögé áll és egyre-másra jelennek meg az új gépek. Az Intel sokmillió dolláros reklámkampányt indít a népszerűsítésre. A vállalat vezetőinek egybehangzó állítása szerint a Centrino az Intel történetének legfontosabb terméke, amelytől nem kevesebbet várnak, mint hogy alapjaiban megváltoztassa a notebookok felhasználhatóságát.

2003 őszén az Intel ősellensége, az AMD is nagyot dob, amikor szeptember végén bemutatja az Athlon 64 mobil változatát, ezzel a szerverek, munkaállomások és asztali gépek után a noteszgépekben is elérhetővé téve a 64 bites technológiát. A notebookokban korábban alkalmazott chipek - beleértve a Pentium, az Athlon, a Celeron összes változatát - 32 bitesek voltak. A 64 bites felépítés előnye a számításigényes feladatok gyorsabb futtatása, valamint a 4 Gbyte-nál nagyobb memória direkt címezhetősége.

Az Athlon 64 természetesen visszafelé kompatibilis a korábbi 32 bites szoftverekkel is, így ha valaki ilyen processzorra épülő gép mellett dönt, továbbra is használhatja már meglevő, drága pénzen vásárolt szoftvereit. Az igazság az, hogy egyelőre mást nem is nagyon használhat, mivel ezidáig (2004 ősze) még sem a Microsoft Windows operációs rendszerből nem jelent meg végleges változat és 64 bites szoftverekből sem nagyon válogathatnak a vevők. Most még csak Linux alatt lehet kihasználni a 64 bit erejét, ma már az összes jelentős disztibúció - Red Hat, SuSE, Mandrake, stb. - támogatja az Athlon 64-et. A 64 bites Windows megjelenését 2005 első felére ígéri a Microsoft.

Az új, nagy teljesítményű processzorok - Pentium M, Athlon 64, új Pentium 4-változatok - megjelenése nyomán egyre inkább szaporodni kezdenek a nagy számítási teljesítményt igénylő feladatokra, játékok, multimédiás alkalmazások futtatására kifejlesztett gépek, amelyek nemritkán alapkiépítésben 512 Mbyte memóriával, ATI vagy NVIDIA grafikus vezérlővel, DVD-íróval és persze "szélesvásznú" kijelzővel vannak ellátva. A legnagyobb méretű noteszek után a szélesvásznú kijelzők a kisebb kategóriában is előtérbe kerülnek, az Apple például egy 12" szélesvásznú megjelenítővel ellátott apró PowerBookot mutat be. Egyes becslések szerint az ilyen, 16:10 képarányú kijelzővel szerelt gépek hamarosan a piaci eladások közel felét adják majd.

2004 tavaszán kerül piacra a Centrino második generációja, amely egy új gyártástechnológiára épülő, nagyobb teljesítményű processzort tartalmaz. A Dothan kódnevű chip 2 Mbyte másodszintű gyorsítótárral készül, aminek köszönhetően már azonos órajelen is lényegesen gyorsabb az elődjénél. Az új gyártástechnológia természetesen lehetőséget adott az órajel növelésére is. Az Intel ekkor vezeti be modellszámozási módszerét, amellyel a vásárlók döntését igyekszik megkönnyíteni. Az új jelölés - hasonlóan a BMW autókhoz - három családra osztja a processzorokat. A mobil chipek esetében a legfelső, 7-es kategóriába a Pentium M kerül, a középső, 5-ös kategóriába a Pentium 4 mobil változata, a legalsó, 3-as kategóriába pedig a mobil Celeron, illetve a Celeron M.

Eközben a processzorok mellett természetesen a noteszgépek más alkatrészei is jelentős fejlődésen esnek át. Ennek köszönhetően a mobil merevlemezek kapacitása eléri a 100 Gbyte-ot, a vezeték nélküli hálózati vezérlők sebessége pedig az 54 megabit/másodpercet. Gyorsabbak lesznek a DVD-olvasók, illetve egyre olcsóbbak és szélesebb körben terjednek a DVD-írók. Ma már az alsó-középkategóriás noteszgépekben sem ritka a DVD-író.

Nagyot változnak a mobil grafikus chipek is, ezen a piacon a két legnagyobb gyártó, az ATI és az NVIDIA versenye ahhoz vezetett, hogy a vállalatok egyre-másra jelentik be új termékeiket, amelyek teljesítményben alig maradnak el az asztali PC-kben használt videochipektől. A legújabb notebookokban már 256 megabyte grafikus memóriát is találhatunk, villámgyors, DirectX 9.x gyorsításra képes videoprocesszor társaságában. 2004 nyarán az NVIDIA új kezdeményezést indít el, az ún. MXM modulok révén azt akarja elérni, hogy a notebookokba szabványos kivitelű grafikus modulok kerülhessenek, amelyeket egyszerűen lehet bővíteni vagy cserélni. Az MXM piaci sikere egyelőre még kérdéses, de az NVIDIA számos nagy gyártót megnyert a támogatására.

Az optikai meghajtók fejlődésének köszönhetően 2004 nyarán megjelentek az első olyan notebookok, amelyekben már kétrétegű DVD-k írására,
újraírására képes egységek kaptak helyet. Nem áll meg a fejlesztés a
merevlemezek frontján sem, 2004 nyarán már 100 gigabájtos méretben is
elérhetők a 2,5 hüvelykes, noteszgépekbe szánt meghajtók, elsőként a
Fujitsu, később a többi gyártó kínálatában.

2004 júniusában az AMD új, olcsó processzorcsaládot jelentett be, az
egykori Duron utódainak számító Sempronokból készül mobil változat is,
kifejezetten az olcsó, otthoni piacra szánt noteszgépek számára. A
Sempron név a latin "semper" (mindig) szóból ered, az AMD szerint a
Sempron egy, a mindennapokban jól használható processzort jelent. A
Sempronok a nagysikerű Athlon 64 architektúrájára épülnek, azonban nem
támogatják a 64 bites utasításokat és az integrált gyorsítótárjuk
mérete is kisebb. Több jelentős gyártó - köztük az Acer - hamarosan
bemutatta Sempron-alapú gépeit, amelyek kedvező áruk miatt nagy
népszerűségre tettek szert.

Szeptember elején az Intel fejlesztői fórumán a világ legnagyobb
chipgyártója bejelentette, hogy hamarosan kétmagos mobil processzort
dob piacra. A Yonah kódnevű chip már 65 nanométeres csíkszélességgel
készül és tartalmazza a Vanderpool virtualizációs technológiát,
amelynek segítségével egy gépen párhuzamosan több operációs rendszer
is futtatható. A Yonah többek között tartalmazni fog egy új
multimédiás utasításkészletet (Intel Digital Media Boost), valamint
egy intelligens logikát (Intel Dynamic Power Coordination), amely a
terhelés függvényében állítja be a két mag órajelét: adott esetben az
egyik processzormag teljesen kikapcsolható. A Yonah szállítása már
2005-ben megkezdődik, de kereskedelmi bevezetése csak 2006 elején
várható.

Ugyanezen a rendezvényen az Intel bejelentette, hogy 2010-re olyan
noteszgépek prototípusait kívánja elkészíteni, amelyek átlagos
üzemideje eléri a 8 órát, vagyis akár egy teljese munkanapot is lehet
velük dolgozni. Ezt részint egyre újabb és újabb energiakatarékos
technológiákkal, alacsony feszültségű kijelzőkkel és memóriákkal,
másfelől újfajta akkumulátorok bevezetésével képzeli el az Intel.

2004 októberében az IBM olyan noteszgépet mutatott be, amely beépített
ujjlenyomat-olvasóval védi a felhasználó bizalmas adatait. Szintén az
IBM által szabadalmaztatott technológia az Active Protection System,
amely az autókban használt légzsákokhoz hasonlóan folyamatosan
figyelemmel kíséri a noteszgép fizikai gyorsulását, és amennyiben úgy
érzékeli, hogy a készülék éppen zuhan, átmenetileg leparkolja a
merevlemez író-olvasó fejét, ezáltal megakadályozza az adatvesztést.

December elején bombaként robbant a hír: az IBM eladja személyi
számítógépes részlegét a kínai Lenovónak. A Lenovo - korábban Legend -
a legnagyobb kínai PC-gyártó, amely az IBM PC-divízió beolvasztásával
a világ harmadik legnagyobb PC-gyártójává lépett elő. Az elképzelések
szerint az IBM technológiai innovációja és a Lenovo gyártási
kapacitása révén jelentős PC-piaci szereplő jön létre. A megállapodás
értelmében a Lenovo öt évig használhatja az IBM, ThinkPad, ThinkCenter
és ThinkVantage márkaneveket. A legendás ThinkPad noteszgépek
tervezését továbbra is az IBM volt mérnökei végzik, azonban a
gyártásról már a Lenovo gondoskodik.

2005 januárjának legnagyobb durranása a noteszgépek piacán az AMD
Turion bejelentése.
A Turion az AMD válasza az Intel Centrinóra. A
Turion egy kifejezetten energiatakarékos processzor noteszgépek
számára, amely a Sempronhoz hasonlóan az AMD Athlon 64 alapjaira épül,
azonban támogatja a 64 bites utasításokat. A Turion teljesítményben és
fogyasztásban is felveszi a versenyt az Intel hasonló kategóriás
megoldásával. A Turion elnevezés az Athlonnal vagy a Sempronnal
ellentétben nem latin eredetű, az AMD szerint a nevet a "tour" angol
szó ihlette, utalva az utazásra, a hordozhatóságra. A Turion mellé
olyan neves gyártók álltak, mint az Acer, a Fujitsu Siemens, az
Asustek és a világ legnagyobb notebook-gyártója, a HP is. A Turionnal
az AMD végre meg tudta vetni a lábát a vállalati felhasználók körében
is.

Alig egy héttel a Turion bejelentése után az Intel bemutatta a
Centrino alkatrészcsalád második generációját, amelynek kódneve
Sonoma. A Sonoma tartalmazza a korábban már említett Dothan magos
processzort, a 802.11a/b/g szabványokkal egyaránt kompatibilis vezeték
nélküli hálózati vezérlőt, valamint a Mobile 915 chipkészletet. A
chipkészlet az asztali gépekből ismer megoldás mobil, energiatakarékos
változata, amely támogatja a PCI-Express eszközöket, a Serial ATA
merevlemezeket, a DDR2 memóriát, valamint beépített 7.1

Oldal tetejére